NOL Fórum
2017. Augusztus. 24, 11:32:35 *
Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.

Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát
Hírek: E-mail címek ellenőrzése
 
   Főoldal   Súgó Keresés Bejelentkezés Regisztráció  
Oldalak: 1 [2] 3 4 5 6 7 ... 41
  Nyomtatás  
Szerző Téma: Nol-vitafórum - kérdések  (Megtekintve 95295 alkalommal)
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #15 Dátum: 2005. Január. 18, 12:32:11 »

e-mailben érkezett:

Tisztelt Dessewffy Tibor,
"A brit Új Munkáspárt régi, 1997-es szlogenje itt is irányadó: oktatás, oktatás, oktatás" - írja.
Én ezzel egyetértek, de úgy látom, az oktatást a négyévenként leváltott kormányok oktatási miniszterei rendszeresen más irányba kormányozzák. (Úgy emlékszem, Magyar Bálint sem őrzött meg szinte semmit a Pokorni-minisztériumban kidolgozott koncepciókból, nagy figyelmet is keltett, hogy a kirúgások közepette az oktatási ombudsman a helyén maradt.)
Nyilván egyik oldal sem számíthat arra, hogy ráerőltetheti oktatási elképzeléseit a másik oldalra, mégis erre törekednek. 20-30 évre szóló, betartható megegyezés helyett.
Van-e esély valódi oktatási stratégiai lépésekre? Ön esetleg tud valamit, amiről a nyilvánosság még nem értesült?
üdvözlettel
T. R. Dunakeszi
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #16 Dátum: 2005. Január. 18, 12:56:21 »

e-mailben érkezett:

Kedves Dessewffy Tibor!
Bizonyosan igaz az a közvélekedés, hogy a magyar emberek igazán
kreatívak, szívesen vállalkoznak, elmélkednek újításokon. Mondhatjuk
sokat tettek a világ haladásáért. Talán nem véletlenül használtam a
múltidőt.
Én is úgy látom a rendszerváltás okozta stressz kicsit leblokkolta az
agyakat és mintha várnánk valamire, a nem tudom mire. A minap
olvastam Petri Lukács Ádám Népszavában megjelent Depresszó,
szürkület c. publicisztikáját, melyben épp ezt a kérdést boncolgatja:
begubóztunk a magunk sérelmeibe, de nem is engedünk be ide senkit,
aki egy kis mozgást hozna a gazdaságba, kulturális életbe. Helyettünk a
környező k-európai államokba áramlik e multikultúrális tömeg, hozva a
frisseséget, a másságot, a megújulás lehetőségét.
Mi a véleménye erről, elég-e nekünk ha a tőke beáramlásának egyféle
módjára (globálcégek) egysíkúvá, egyformává tevő
gazdaságfejlesztésére hagyatkozunk, vagy inkább a sok apró
tőkeinjekcióra, mely az individuum kreativitásából táplálkozva gazdagítja
kultúránkat.
Köszönöm figyelmét:
Nóra
Naplózva
Molnár László
Newbie
*
Hozzászólások: 33


« Válasz #17 Dátum: 2005. Január. 18, 13:27:34 »

Közeledve a 80-hoz semmi reményem nincs arra,hogy legalább néhány évet éljek egy évezredes (öngerjesztett)balsors nélküli Mo-on.Személyes ,ésszel felfogott élményeim vannak Horthy regnálása óta minden etapról,a reménykeltő 1989-1990 évek óta pedig a reménytelen finálét szenvedem mint ember (mert mint állat meglennék:lakom,eszem,alszom),igen,alszom is,ha kikapcsolok mindent:tv-t,rádiót s ha tudom magamat is.Másfél évtizede nem tudom elviselni,hogy ez az ország nem képes élni az először adódó lehetőséggel.Önmagunknak "akasztunk be",hogy még véletlenül se sikerüljön semmi,sírunk a múltunkon,szeretünk szenvedni,szenvelegni,ahogyan a külföldiek mondják:drámaian bánatos arcok járnak az utcán.Én sem tudok mosolyogni,mert olyan az ország politikai légköre,mintha herélt kakasok ricsajoznának azon a bizonyos dombon.
Ilyen hisztérikus légkörben nekem is őrült kérdésem van:nem kellene-e a választások előtti jelölésen a jelölteket pszichológiai,pszichiátriai vizsgálatnak alávetni.Nagyon sok munkakör betöltéséhez előírás  a fent említett vizsgálat,nem sorolom.Nem fontos-e az ország vezetésében éveken át résztvenni?Milliók sorsa (életének minősége )függ ezektől az emberektől!S kik kerülnek a politikai pozícióba (képviselőktől kezdve felfelé )?Mennyi kétes ambícióktól fűtött egyed kerül akcióhelyzetbe maradandóan!A milliók pedig ki vannak szolgáltatva a politikai osztály(?) cinikus játékainak.Amit az ember napról-napra hall,olvas,gyomorforgató!
Sokszor hallom,hogy ez mind "belefér".Mibe fér bele?A polgári demokráciába,az emberek nyugalmat szerető lelkébe?
Ha ez valóban ilyen kell hogy legyen,akkor egyszer s mindenkorra lemondok szavazati jogomról,illetve nem fogok e jogommal élni!
Elnézését kérem,hogy ily'sokáig raboltam idejét,de így legalább elmondhattam Valakinek,Önnek tisztelt Uram,akinek írásait kedvelem.
Üdvözlettel:aki a Galaxist csak halojából szeretné látni.
Naplózva
cselepet
Jr. Member
**
Hozzászólások: 574


« Válasz #18 Dátum: 2005. Január. 18, 14:12:33 »

Kedves Dessewffy úr,

korábban a társadalomtudósok között divatos volt a kísérleti társadalomfejlesztés, az akciókutatás módszertana.
Ennek lényege (nem Önnek írom le, hanem az esetleg a kifejezést nem ismerő vitázóknak), hogy tudósok és gyakorlati emberek világosan meghatározott társadalomfejlesztő cél érdekében, jól körülhatárolt csoportban (lakókörzet, vállalat), jól megtervezett kísérleti programot. Közben folyamatosan figyelik, hogy  a célcsoport hogyan változik a program hatására, és menet közben a visszcsatolások elemzésével változtatják, fejlesztik magát a programot is. A cél: kívánatos változások elérése a társadalomban.

Mit gondol erről a jószerivel csak angolszász környezetben honos módszertanról? Alkalmazható lenne-e "Magyarország kitalálására?"
Naplózva
demosthenes
Full Member
***
Hozzászólások: 2 440


« Válasz #19 Dátum: 2005. Január. 18, 14:43:42 »

Kedves Dessewffy Tibor!

1. Magyarországot a rendszerváltáskor igenis "kitalálták".
A rendszerváltók álmát azonban a realitás félbeszakította. Álmodtunk egy saját, gazdaságilag és politikailag független Magyarországot.
Ehelyett politikailag függő, kis (jelentéktelen) ország lettünk. Ez a kis ország ráadásul szerencsétlen Amerika-Európa sasszéival még csak jó reputációt sem tudott kivívni magának.
Gazdaságilag még rosszabb helyzetbe kerültünk: a szocializmus alatt felvett adósságok visszatérítése rákényszerítette az országot a privatizációra, amely létrehozta a hirtelen meggazdagodott magyar vállalkozókat. Ezt követően pedig megindult a nemzetközi nagytőke beáramlása és ez abszolút gazdasági függéshez vezetett.
Kérdésem: Gondolja, hogy volt reális remény Magyarország "kitalálására"?

2. Demokrácia.
A magyar politikai közéletet jó közelítéssel sikerült kétszereplőssé alakítani. A demokrácia látszata azt követeli meg, hogy a két párt harcos ellenállásban legyen egymással, hogy a választók érezhessék: szavazatukkal igenis meghatározzák a jövőt. A hangzatos jelszavak mögött azonban nincs szociálisan érzékeny baloldal. Alapvetően mindkét párt lelkesen hirdeti a gazdasági liberalizmust, mint gyógymódot minden bajra.
Kérdéseim: Gondolja, hogy a multinacionális cégek érdekei egybeesnek a magyar nemzeti érdekekkel? Lát-e jelet arra, hogy magyarországon bekövekezhet egy szociálisan érzékeny baloldali fordulat?

3. Kreativitás.
Magyarországon nem a kreativitás hiánya okoz problémát, hanem a kreatív gondolatok megvalósításának lehetősége nem adott. Ez a kilátástalanság persze visszahat a szabad gondolkodásra is: ha ötletem megvalósítása minden valószínűség szerint kudarcba fullad, akkor nem is kezdek gondolkodni. A kreatív környezet megteremtése nem egyszerű, az Ön által kiemelt hangulati tényezők nem elégségesek. A kreativitás emellett nem is elég, szükséges az is, hogy a kreatív alkotások a rivaldafénybe kerüljenek. Ez összefüggésben áll a lehetséges fogyasztókkal is. Rossz példa de talán megérti: Michael Jordan jövedelme vajon hogyan alkulna, ha történetesen magyar volna és itt is élne?

4. Versenyszellem.
A jelenlegi gazdasági verseny a tömegtermelés és az egyre nagyobb cégek kialakulása irányába vezet. A software iparra például már rányomta bélyegét a Microsoft finoman szólva nem kreativitás és kisvállalkozás barát üzleti modellje. A versenyszellem egyáltalán nem arról szól, hogy legyünk jobbak a másiknál, gyártsunk jobbat, esetleg tegyük azt hatékonyabbá. Egyre inkább arról szól, hogy mielőbb szerezzünk befolyást egy piaci szegmens felett, majd aztán ezt a profit maximalizálására használjuk fel.
Kérdésem: a versenyszellem tárgya mi legyen? A megtermelt pénzmennyiség? Ez a kívánatos fokmérője a sikernek?

5. Szolidaritás.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy önszántukból nagyon kevesen szolidárisak. A magasabb jövedelműek jövedelme egyre magsabb, míg a szegények jövedelme nem változik. A társadalmi szolidaritás kérdése egyre inkább lekerül a napirendről itthon is.
Gondolja, hogy a politikai elit rákényszeríthető arra, hogy fokozza a gazdagok részvételét a közteherviselésben? Egyáltalán képes lehet erre?

Továbbmegyek. A magas jövedelmek napjainkban a bankszektorban és a kereskedelemben keletkeznek. Hogyan veszi át a kreativitás ezt a jövedelemtermelő szerepet? Képes-e arra bárki, hogy az ötlet megvalósítását hitelező bankkal és az ötletet áruló kereskedővel szemben érdekeit érvényesítse?

6. Oktatás.
Magyarországon a nagyvállalatok és a betelepülő termelőegységek elsősorban betanított munkásokat keresnek. Nem céljuk egy kreatív fejlesztőgárda kiképzése, hiszen ez már rendelkezésükre áll - máshol. Ebben a környeztben elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar állam kreativitást preferáló oktatási rendszert épít ki? Jelenleg magyarország egyik legkelendőbb árucikke a kutató. Azonban ez nem tükröződik a hazai gazdaság kutatás-fejlesztési tevékenységében. Ha már a megtermelt kutatókat (létező kreativitás) sem tudjuk itthon foglalkoztatni, akkor mit várhatunk a kreativitás fejlesztő programtól? Milyen gazdasági lemekkel lehet a kutató-fejlesztő munkát vonzóvá tenni?

7. Versenyképesség.
Napjaink globális gazdaságában a versenyképesség már nem nemzeti szinten vetődik fel. A multinacionális kultúra elmosta a magyar, olasz, japán, kínai között az eltéréseket. A valódi kérdés az: hogyan lehet a magyarországon végzett kutató-fejlesztő munka volumenét és sikerességét növelni. Milyen eszközöket lát erre? Az állami ösztönzőrendszer jelenleg elégtelen és nem hatékony, amennyiben az akadémia urai mondják meg kiből lesz megtűrt személy - itthon. Hogyan lehet ezt az ágaztot támogatni? Gyökeresen új rendszer, gazdasági szereplők bevonása, önálló cégek alapítása?

8. Sikeresség.
Pénzalapú szemlélet: Egy gazdasági koncepció lehet sikeres, amennyiben több pénzt termel. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ebből a több pénzből Magyarországon több marad. Nem jelenti azt sem, hogy a pénztermelő kapacitás fenntartható. Sőt, azt sem jelenti, hogy ettől mi, magyarok jobban élünk.
Ön mit ért siker alatt?

Tisztelettel:
Demosthenes
Naplózva
zszimeis
Vendég
« Válasz #20 Dátum: 2005. Január. 18, 14:46:42 »

Kedves Dessewffy Tibor!

Ön egyike azoknak, akik rendszeresen publikálnak a "Mi is a baj ezzel az országgal?" témakörben. Ezek az írások (nem csak az Önéi) egyre pontosabban mutatnak rá azokra a dolgokra amelyek Magyarországot egyre reménytelenebbé teszik.

A teljesség igénye nélkül (és jómagam interpretációjában):

A politikai osztály öncélú, hatalomközpontú vagdalkozása és (urambocsá) korruptsága,
A magyar társadalom egyre mélyebb megosztottsága, a "Roncstársadalom" kilátástalansága és az a tény hogy ez az osztály nem politikai célközönség és sokak számára titokban létezik,
A magyar szolgalelküség (ld. panaszkultúra) és az ebből fakadó egyéni (nem közösségi) "sunyi lázadások"
A közösségi érdek elfogadottságának a hiánya, az önzés mint norma elfogadottsága.

Ön szerint hogyan lehet ezen változtatni (kell-e ezen változtatni), amikor nincs olyan elégedetlen társadalmi réteg amely elérhetné a kritikus tömeget?
Látja-e Ön azt a vezetőt aki elfogadottsága révén hosszútávú érdekeket tud érvényre juttatni a közeljövőben?
Naplózva
www.UNIOHID.hu
Newbie
*
Hozzászólások: 2


« Válasz #21 Dátum: 2005. Január. 18, 15:13:49 »

Kedves DEMOSTHENES,
örökérvényű e mondata:    
3. Kreativitás.
Magyarországon nem a kreativitás hiánya okoz problémát, hanem a kreatív gondolatok megvalósításának lehetősége nem adott.
Naplózva
zszimeis
Vendég
« Válasz #22 Dátum: 2005. Január. 18, 15:17:40 »

Az "alsó néprétegeket" két okból nem kellene leírni. A szolidarítás elve miatt, és a társadalmi mobilitás fenntartása miatt.

A fenti képleted bizonyosan nem igaz, amit a középosztálytól vesznek el, azt a középosztály kapja vissza, ha máshogy nem, akkor az elavult struktúrájú, tudású, és nagyrészt önösen vezérelt államigazgatás, oktatás és egészségügy finanszírozása során.
Naplózva
lescsi
Full Member
***
Hozzászólások: 1 344


« Válasz #23 Dátum: 2005. Január. 18, 15:29:56 »

Miért érdeke a média-értelmiségnek a politikai közbeszédben a pártok közötti konfliktust, mint szociálpszichológiai kórképet bemutatni?
Miközben mindnyája tudjuk, hogy a problémák megoldásának módjában lényeges különbségek vannak a pártok között. Nem is szólva arról, hogy  még a koalíciós pártok között is.

Csak néhány példa a valódi problémákról:
-   alacsony aktivitási arány a munkaképes korosztályban,
-   a cigányság integrálása,
-   a népességfogyás,
-   a bevándorlási politika
-   oktatáspolitika

hogy csak egyetlen témakörre szorítkozzak, a jövő humán erőforrásának kérdéskörérében.
Naplózva
demosthenes
Full Member
***
Hozzászólások: 2 440


« Válasz #24 Dátum: 2005. Január. 18, 16:00:41 »

Kedves uniohid!

Örülnék, ha nem így lenne...
Naplózva
azsisali
Jr. Member
**
Hozzászólások: 919


« Válasz #25 Dátum: 2005. Január. 18, 16:28:29 »

A magam részéről Magyarország tragédiáját morális természetűnek tartom (pont ezért oly reménytelen a helyzet). A dolog minimum a kádári kacsingatásig, a kádári "fridzsiderszocializmus" engedményeiig (vgmk, pjt, melléküzemág stb.) vezethető vissza, amely korszak szétzilálta a még megmaradt morális tartalékokat, a munka maradék becsületét is. Magyarországon a szó valódi értelmében egyszerűen nem lehet bűntelenül élni. A napi élet szükségszerű velejárói lettek a kisebb-nagyobb stiklik, amelyekbe lehetetlen közállapotaink kényszerítenek bennünket. Ebben az országban szinte mindenkinek folyik a fejéről valamennyi vaj, ebben az országban alig van ember, akit ne lehetne megzsarolni, ha a hatalom úgy akarná. A fekete- és szürkegazdaság aránya, a fékezetlen, alig-alig leplezhető korrupció, a közhelyekkel operáló, demagógiába hajló, szakszerűtlen politikai elit, a kivagyiság, az érdekvédelmi rendszerek állapota, a nemtörődömség (a kosz, az igénytelenség) stb., stb.. egy irányba mutatnak. A fokozódó rendetlenség, fregmentáltság irányába.

Magyarországot végre (de nem Orbánviktori vulgáris értelmében) polgári országgá kellene varázsolni: ahol az emberek lehetnek becsületesek, ahol az adott szónak értéke és becsülete van, ahol a tisztaság, nettség, a rend értek, ahol a szolidaritás becses és megbecsült, ahol a bűn, a stikli nem megbocsátható csínytevés, és főleg nem a politikusoknál, ahol az adórendszer nem kényszeríti csalásra még az egyébként becsületes vállalkozókat is, ahol nem minden lokális-rentábilitási kérdés, ahol nincsenek a jog előtt "egyenlőbbek", ahol a meglévő keveset kevésként (azaz gondosan, mérlegelve) kezelik...

Nem folytatom. Kérdésem: milyen esélyt lát ennek a tragikus morális romlásnak a megállítására, milyen módon képzelhető el, hogy kialakuljon egy polgári (azaz a polgári attitűdöket preferáló) társadalom? Hogyan változtatható át ez a megállíthatatlannak tűnő bomlás valami integrálódási folyamattá?
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #26 Dátum: 2005. Január. 18, 16:34:14 »

e-mail:
Mivel szeretem a Szerzőt, s a téma sem érdektelen számomra, s a
dolgozatából kitűnik, hogy átnyálazta a  kapcsolatos nemzetközi
szakirodalmat, szivesen cseréltem volna eszmét vele egynémely
kérdésben.
 Ám miután a dolgozat végén  kiderül, hogy esélyünket sorsunk  
megváltozásához a Gondviselőtől(feltételezem ez alatt az Istent érti a
Szerző) kaptuk, nem tudom van –e értelme nekünk embereknek
belepiszkálni a jövőnkbe.
Bízzuk ezt  Istenre. Mi legfeljebb asszisztálhatunk nekije, ha a Szerző
komolyan gondolja a Gondviselővel kapcsolatos kijelentését. Kár a
kitételért.
Naplózva
bono32
Newbie
*
Hozzászólások: 118


« Válasz #27 Dátum: 2005. Január. 18, 16:44:56 »

Kedves Dessewffy Tibor!
Mi a velemenye arrol, hogy tarsadalmunk tulsagosan pesszimista? Nagyra tartjuk magunkat, es sokszor irrealisan magasak az elvarasaink magunkkal, a tarsadalommal, az orszaggal es a vilaggal szemben. Keseruek vagyunk, mert ugy hisszuk nekunk tobb jarna es azt (akarjuk) hisszuk, hogy "bezzeg mas orszagok", "bezzeg mas nepek" mennyivel jobban elnek, mennyire baratsagosak egymassal, csak a magyar marja a magyart, irigy a magyarra...
En (eletem tobbnyire kulfoldon eltem le egyetemi eveim utan) ugy latom, hogy semmivel sem vagyunk rosszabbak es csak kicsivel elunk rosszabban mint a vilag "szerencsesebb" oldalan elok. Lehet az en normaim masok, nagyobb szelsosegeket lattam es a "kicsi" (ha lenne mertekegysege) ugyanakkora mint az otthon kesergok szamara az "oriasi"?!
Mindensetre egy tanar, rendor, takrito, kozalkalmazott nem el sokkal rosszabbul mint a tarsa a fejlett nyugati orszagokban (megha kevesebbet is keres).
Naplózva
mrozek
Jr. Member
**
Hozzászólások: 576


« Válasz #28 Dátum: 2005. Január. 18, 20:37:55 »

Kedves Dessewffy Tibor!

Mar ne haragudjon de egy kicsit gyerekesnek tartom felveteseit...

Irja... "az ún. kreatív szakmák - építészet, reklám, dizájn, zene, film, divat, kutatás-fejlesztés, könyv- és lapkiadás, elektronikus média és szoftver - jelentik a legdinamikusabban fejlődő gazdasági területet."  

Ez lehet hogy igy van de meg a legfejlettebb gazdasagokban is csak a foglalkoztatottak 2-4%-a kaphat munkat a "reklám, dizájn, zene, film, divat..." teruletein. Lehet hogy egy tucat divattervezo megel Magyarorszagon de 10 ezer mar ehezne...

Jot nevettem ezen... "A kosárlabdázó Michael Jordan személyiségének szerzői joggal és védjegyoltalommal óvott éves értéke az ezredfordulón meghaladta Jordánia bruttó nemzeti össztermékét. De nemcsak arról van szó, hogy ezek az iparágak - mellesleg az előzőekhez hozzácsaphatjuk a látványsportokat is - fejlődnek a leggyorsabban."...  Lehet hogy ez a BECSULT erteke, de azt meg senki sem fizette ki erte... meg aztan 10 eve Reggie Jackson "személyiségének szerzői joggal és védjegyoltalommal óvott éves értéke" a hiszterikus bulvarsajto szerint "milliardokat ert", ma mar azt sem tudjak hogy ki is volt Reggie..

Idez Richard Florida slágerkönyvébol amely "direkt oksági kapcsolatot mutat ki az Egyesült Államok egyes régióinak, városainak gazdasági fejlettsége és az ott koncentrálódó kreatív osztály mértéke között."

Ez valoszinuleg igaz.. de mig Stanford, CA meg Cambridge, Mass.  csak kb 40-60 ezer "kreativ" ember el addig a tobbi 280 millio olyan helyeken mint Wichita vagy Tulsa.... vagy eppen Boise, Idaho.

A helyzet az hogy a magyar atlag-oktatas a beka feneke alatt van... es vegre mostanaban hallom hogy "hivatalosan" is elismerik... baj van.!!! Mert hogy a most vegzett diplomasaink nem tudnak elhelyezkedni, vagy legjobb esetben konyvelok lehetnek egy multinal. (mar a telefont nem tudjak megvalaszolni mert nem beszelnek nyelveket jol..) A szak es kozepiskolak tobbsege egy szerencsetlenkedes...  a lanyok karrierje az olasz sztriptizszalonokban vagy jobb esetben (ha diplomasak) "au-par"-kent (magyarul cseledkent) New-York-ban...

Nem "kreativitas" kell hanem egyszeruen olyat kellene tanitani olyanoknak akiknek gyakorlati tapasztalataik is vannak amire szukseg van a vilagpiacon... egyetlen nemzet sem tud megelni "reklám, dizájn, zene, film, divat..." slagerszakmakbol.

"Elmeleti kozgazdaszaink" amerikai "slagerkonyvekbol" ollozzak ossze hasznalhatatlan "tanulmanyaikat"... Ebredjunk mar fel, ez nem az USA...hanem Magyarorszag - Romania, Szerbia es Ausztria kozott...

Ideje lenne egy kicsit leszallni a felhokbol es korulnezni... amig ma Magyarorszagon a Roma lakossag novekedesevel novekszik az analfabetizmus (!!!), amig az egyetemeken, a Tudomanyos Akademian a szocializmus idejen beugyeskedett (ma mar aggastyanok) tuntetik ki egynmast "tanulmanyaikert"... a vegzett "diplomasok" meg egy ertheto oneletrajzot sem tudnak megirni...

Szinvonalas atlagoktatas kell... a kreativitas akkor majd "kitermelodik"...
Naplózva
azsisali
Jr. Member
**
Hozzászólások: 919


« Válasz #29 Dátum: 2005. Január. 19, 09:53:31 »

Dessewffy Tibor úr "érdekesen" reagált felvetésemre. Ezen hozzászólás végére biggyesztettem a kérdésemet és a reá adott válaszféleséget.

1. Kivel akar bennünket Dessewffy Tibor úr összehasonlítani? Erre a válasz nem tért ki, pedig nagyon nem mindegy. Remélem, nem Albániára gondolt (én mondjuk Szlovéniát, Csehországot, Lettországot javasolnám).
2. A "panaszkultúra" megjegyzése - azt hiszem - súrolja a pimaszság határait.
3. Mire érv, a "...máshol is vannak kátyús utcák, kutyaszar a fal mellett, szépek, és bolondok, csúnyák és gonoszok..."? Nem állítottam az ellenkezőjét.
Szóval Dessewffy Tibor úr úgy tett, mintha válaszolt volna. Flegmán, nagyképűen. Kérlek, kedves Szerki, add át üzenetemet: egy nyilvános beszélgetés során, ahol módom lett volna rá, a válasznak aposztrofált enyhén otromba közhelyeit visszautasítottam volna. Ez így nagyon nem volt fair.

dessewffy_tibor dessewffy_tibor adatai  •  2005. jan. 18., kedd, 15.52.03 CET  •  51. vélemény  
Kedves Azsisali!
Itt élünk ebben az országban, ezzel a történelemmel. Egyet értek azokkal a mentalitástörténeti sajátosságokkal, amelyeket leír, de talán összehasonlító szempontból a helyzet nem ennyire végletesen tragikus. Hogy mást ne mondjak: a magyar társadalom erkölcsi állapota nem hinném, hogy rosszabb lenne, mint bármelyik poszkommunista államé, sőt! (Részben egyébként a fridzsiderszocializmus engedményei miatt.) Valóban ez a kérdés, hogy hogyan változtatható át egyfajta integrálódási folyamattá az, amiben élünk, még akkor is, ha az talán nem megállíthatatlannak tűnő bomlás. Ismétlem: etekintetben nagyon termékeny, ha körül nézünk a világban, mert nagyon gyakran hajlamosak vagyunk idealizálni a nyugati társadalmak viszonyait. Az egyik első lépés lehetne az, ha saját életében mindenki megpróbálná felszámolni a panaszkultúrát, aminek egy egyszerű módja az lehet, ha napi három panasznál többet nem engedélyez maga számára, illetve azokat a mondatokat "hogy ilyen csak ebben az országban történhet meg" alaposabban átgondolunk, hogy tényleg így van-e. Tapasztalatom szerint a legtöbb esetben nemleges a válasz, máshol is vannak kátyús utcák, kutyaszar a fal mellett, szépek, és bolondok, csúnyák és gonoszok. Úgy, hogy ne adjuk fel a hitet abban, hogy lehet egy normális országot csinálni. Nagy feladat ez, de miért szaladnánk el a komoly kihívások elől.  
Válasz a 50. véleményre  •  szerki  •  2005. jan. 18., kedd, 15.46.46 CET  
szerki szerki adatai  •  2005. jan. 18., kedd, 15.46.46 CET  •  50. vélemény  
Azsisali: A magam részéről Magyarország tragédiáját morális természetűnek tartom (pont ezért oly reménytelen a helyzet). A dolog minimum a kádári kacsingatásig, a kádári "fridzsiderszocializmus" engedményeiig (vgmk, pjt, melléküzemág stb.) vezethető vissza, amely korszak szétzilálta a még megmaradt morális tartalékokat, a munka maradék becsületét is. Magyarországon a szó valódi értelmében egyszerűen nem lehet bűntelenül élni. A napi élet szükségszerű velejárói lettek a kisebb-nagyobb stiklik, amelyekbe lehetetlen közállapotaink kényszerítenek bennünket. Ebben az országban szinte mindenkinek folyik a fejéről valamennyi vaj, ebben az országban alig van ember, akit ne lehetne megzsarolni, ha a hatalom úgy akarná. A fekete- és szürkegazdaság aránya, a fékezetlen, alig-alig leplezhető korrupció, a közhelyekkel operáló, demagógiába hajló, szakszerűtlen politikai elit, a kivagyiság, az érdekvédelmi rendszerek állapota, a nemtörődömség (a kosz, az igénytelenség) stb., stb.. egy irányba mutatnak. A fokozódó rendetlenség, fregmentáltság irányába.

Magyarországot végre (de nem Orbánviktori vulgáris értelmében) polgári országgá kellene varázsolni: ahol az emberek lehetnek becsületesek, ahol az adott szónak értéke és becsülete van, ahol a tisztaság, nettség, a rend értek, ahol a szolidaritás becses és megbecsült, ahol a bűn, a stikli nem megbocsátható csínytevés, és főleg nem a politikusoknál, ahol az adórendszer nem kényszeríti csalásra még az egyébként becsületes vállalkozókat is, ahol nem minden lokális-rentábilitási kérdés, ahol nincsenek a jog előtt "egyenlőbbek", ahol a meglévő keveset kevésként (azaz gondosan, mérlegelve) kezelik...

Nem folytatom. Kérdésem: milyen esélyt lát ennek a tragikus morális romlásnak a megállítására, milyen módon képzelhető el, hogy kialakuljon egy polgári (azaz a polgári attitűdöket preferáló) társadalom? Hogyan változtatható át ez a megállíthatatlannak tűnő bomlás valami integrálódási folyamattá?  
Naplózva
Oldalak: 1 [2] 3 4 5 6 7 ... 41
  Nyomtatás  
 
Ugrás:  

Powered by SMF 1.1.7 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország