NOL Fórum
2017. Augusztus. 20, 12:52:09 *
Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.

Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát
Hírek: E-mail címek ellenőrzése
 
   Főoldal   Súgó Keresés Bejelentkezés Regisztráció  
Oldalak: [1] 2 3
  Nyomtatás  
Szerző Téma: Az oktatás és kultúra közeljövőjéről - Beszélgetés N. Kósa Judittal  (Megtekintve 11318 alkalommal)
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Dátum: 2006. Május. 24, 11:15:11 »

Mi várható, ha valóban összevonják az oktatási és kulturális tárcát? Kell-e modernizáció a két területen? Mi köze a kettőnek egymáshoz? Május 24-én, szerdán 16 órától lapunk munkatársa, N. Kósa Judit válaszol olvasóink kérdéseire.
Kérdéseket a www.nol.hu/kerdesek topikban vagy az online@nepszabadsag.hu címen várunk.
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #1 Dátum: 2006. Május. 24, 11:18:55 »

Elemzés az elmúlt négy év kulturális stratégiájáról: "Árkokat készült betemetni, de sokszor mégis a gödröket mélyítette a leköszönőben lévő kulturális kormányzat. A három miniszter egyikének sem jutott elég idő, hogy nagy ívű programot alkosson, majd következetesen végigvigye, amit elhatározott. Íme a négy év mérlege." (N. Kósa Judit-Varsányi Gyula: Négy év a politka árnyékában - A ciklus során kétszer is megpróbáltak kulturális stratégiát alkotni, de egyszer sem sikerült. Népszabadság, 2006. április 29.)
www.nol.hu/cikk/402347

A felsőoktatási törvénynek "az lesz a legnagyobb érdeme, hogy megvan végre. Ezzel a szocialista-liberális kormány olyat mondhat el magáról, amit egyetlen elődje sem: törvénykezési szinten megváltoztatta a közoktatás, valamint a ráépülő felsőoktatás rendjét. Szándéka szerint a megváltozott társadalmi rendhez, az átalakult valósághoz igazította azt az intézményrendszert, amely a demokráciában, piacgazdaságban és az egyesült Európában való életre hivatott felkészíteni a grádicsait végigjárókat" - írta N. Kósa Judit 2005 novemberében.
www.nol.hu/cikk/385734

"Talán sehol nem választja el olyan sűrű szögesdrót a való világot az oktatás világától, mint a zenei képzés területén. A hadállásaikat védők büszke konzervativizmusa nem engedi, hogy átkukucskáljanak a kerítésen. Vitát sem lehet kezdeni arról, mi a fontosabb: a zene megszerettetése, a zene művelése iránti igény fölkeltése, vagy a kodályi „jó” zene tananyagszerű elsajátíttatása. Ki látott valaha örömzenét énekórán, vagy iskolai kórust kitörni a Bárdos-Farkas-Kodály szentháromságból? Szemérmesen - hiszen ez mégiscsak Kodály országa - meg sem említjük: a hagyományos oktatás funkcionális zenei analfabéták tömegeit bocsátja útjukra, hiszen a magyar lakosság nagy része épp úgy nem tud kottát olvasni, mint ahogy sosem tanult meg oroszul.
Ezen alapkérdések tisztázása helyett a politika hosszú ideje egy dolgot tesz. Némi huzakodás után végül mindig biztosítja a szégyenletesnél valamivel több pénzt a művészeti képzésnek" - írta munkatársunk 2005 végén a művészeti képzésről.
www.nol.hu/cikk/384219

A bolognai-rendszerre alapozott oktatási reformról a következőt írta: "a bolognai folyamat történetesen olyasvalami, ami a diáknak sem korlátozást, sem nehézséget nem jelent; kihívás elé legfeljebb a felsőoktatási intézményeket állítja. A lényeget tekintve a közoktatásbeli elhúzódó rendszerváltozás lezárásáról van szó. Az elmúlt másfél évtizedben az elitképzés helyét ténylegesen is átvette a tömegképzés, az egyetemekre és főiskolákra rázúduló embertömeg mégis az elitnek kitalált rendszerrel szembesült. Magyarán a felsőoktatást már régóta a kevésbé felkészült fiatalok is sikeresen ostromolják, az intézmények kénytelen-kelletlen fel is szippantják őket, de a képzés arra már alkalmatlan, hogy őket is hatékonyan oktassa. A bolognai rendszer ezeket a szakadékokat hivatott áthidalni."
www.nol.hu/cikk/380367

A körzetesítés-vitában így foglalt állást: "a körzetesítés olyan kézenfekvő megoldás, amely mindennél jobban rávilágít a minisztérium tehetetlenségére, hiszen világos, hogy valódi változást csak egy új rendszer kiépítésével lehetne elérni. Le kellene bontani a mostani kaotikus iskolai struktúrát, a négy-, hat- és nyolcosztályos gimnáziumok átláthatatlan szövevényét meg a közéjük ékelődő, nyolcosztályos általános iskolát, és fel kellene építeni egy valóban átjárható rendszert. Olyan tizenkét osztályos, körzeti alapon felálló intézményi hálót, amely értelemmel töltené meg a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget. Ha valóban minden intézmény ugyanazt kínálná, és az egy megbízható színvonalú, egységes alapképzés lenne, már lenne mire ráépíteni egy valódi elitképzést."
www.nol.hu/cikk/377322
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #2 Dátum: 2006. Május. 24, 14:13:04 »

Vízió: "Bozóki, aki a választások előtt egy évvel vette át a stafétabotot, már betanulási ideje alatt is mélyet meríthetett a miniszterkedés mindennapjaiból. Miközben már első megnyilatkozásaiból is világos volt, hogy őt elsősorban a hosszú távú folyamatok befolyásolásának lehetőségei érdeklik, olyan meccsekbe futott bele, amelyekben nem a stratégiáé, hanem a piszkos kis taktikáké a főszerep. Közben talán észre sem vette, hogy a „maradványképzés” névvel illetett pénzelvonás kormányzati kommunikációjában őt tolják előtérbe. Ő lett a kabinet arca, aki igyekezett úgy tenni, mintha adminisztratív kérdés lenne, hogy az intézmények most, vagy jövőre kapják-e meg a költségvetésükben szereplő tíz- és százmilliókat" - írta N. Kósa Judit Bozóki András kulturális miniszter kulturális stratégia-tervezetéről.
www.nol.hu/cikk/375108

Lehet-e településfejlesztő erő a kultúra? "Lehet-e településfejlesztő erő a kultúra? – nyolcadikos lévén Ádám Zsuzsa persze nem teszi föl a szociológusoknak és minisztereknek való kérdést. De azért elég pontosan válaszol rá. Hiszen leírja, hogy az újjávarázsolt iskolának köszönhetően Bodrogkisfalud jó eséllyel pályázik arra, hogy nála tanuljanak a környező kistelepülések elnéptelenedő intézményeinek nebulói, s hogy a tájház borászati és szőlőtermelési kiállításából háromnapos fesztivál nőtt ki előadásokkal, kirakodóvásárral, egy kilométernyi furmintot felmutató Guinness-rekorddal. Innen már nem nehéz továbblépni." (Akik megcsinálták, 2006. május 8.)
www.nol.hu/cikk/403141

Kampány: "...egyszerűbb olyan hívószót bedobni a köztudatba, amely garantált elutasítást vált ki a remélt közönségből, de fontosabb volna a magyar oktatásügy valódi problémáiról beszélni. Szögezzük le: a magyar iskolának e pillanatban nem az esetleges drogterjesztés a legfőbb baja. Hanem az, hogy nem tölti be a valós feladatát. Ahogy négy évvel ezelőtt, sőt húsz éve sem töltötte be; abban a korban, amelyre kampányidőn kormány és ellenzéke is a „hagyományosan erős magyar oktatás” aranykoraként kész hivatkozni.
A Kádár-rendszerben az elitoktatás szűk kvótái megoldották, hogy a gimnáziumba, majd egyetemre jutó vékonyka réteg valóban jó teljesítményt produkáljon. A teljes foglalkoztatás alkotmányos kötelessége pedig segített elfedni, hogy a rendszert elhagyók nyolc általánossal vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal legfeljebb a statisztikát tudják javítani, de saját esélyeik növelésére képtelenek. Azóta viszont világossá vált: az esélyhez juttatás nem merülhet ki annyiban, hogy növeljük a felvételi keretszámokat, a szétrepedésig tágítjuk a középiskolák és az egyetemek kőfalát." (Elégtelen, 2006. április 14.)
www.nol.hu/cikk/400667

Kopogjuk le: "eltelt egy év, és a feladatlapok titkosságán kívül – amit kopogjunk is le gyorsan – semmit sem sikerült megoldani. Legelőször is botrány, hogy miközben az emelt szintű érettségi lényege szerint a maturandus ismeretlen tanárok előtt a többiekénél nehezebb feladatokat old meg, a tárca képtelen garantálni, hogy a bizottságban semmiképp se legyen benne a felkészítő pedagógus. Sérül tehát az esélyegyenlőség elve. De ennél is nagyobb botrány, hogy a kétszintű érettségi funkcióját továbbra is megkérdőjelezi a felsőoktatás nyers anyagi érdeke. Sok a hallgatói hely, viszont évfolyamonként egyre kevesebb a gyerek, így aztán nem csoda, hogy továbbra is csak a legkurrensebb szakokon követelmény az emelt szintű vizsga.
A hosszú távú következményeket innen már nem nehéz megjósolni. Még több diák, még alacsonyabb felsőoktatási színvonal, amit ha megfejel az épp most bevezetendő bolognai rendszer már érzékelhető szétzilálása, kivédhetetlen a magyar értelmiség teljesítményének végzetes romlása. Ismétlem: e pillanatban nincs igazi botrány. De ha így megy tovább, lesz" - olvasható az idei érettségiről.
www.nol.hu/cikk/403291

Skanzenlánc: "...rendkívüli szerencse, hogy bár a magyarországi tájházak, városi helytörténeti gyűjtemények egy része még ma is inkább csak pókhálóval befont alibimúzeum, ott vannak skanzenjeink, ahová hosszú évek óta visszaköltözőben van az élet. Az egy-egy nagyobb tájegység vagy – mint Szentendrén – az egész ország hagyományos népi kultúráját megóvni hivatott mesterséges falvak ezekben a napokban nyitják meg kapuikat a látogatók előtt, és a húsvéti ünnepkör jó alkalmat kínál a közös kalácssütésre, tojásfestésre, locsolkodásra. Egyszóval: mindannak tartalommal való megtöltésére, aminek lényegét ma már nemcsak a városi, hanem a falusi ember is hajlamos elfelejteni." (Múltőrző skanzenek, 2006. április 3.)
www.nol.hu/cikk/399369

Viták a szerzői jogról: "..méltatlan az a mód, ahogy Bartók Béla magyarországi jogainak képviselője, Vásárhelyi Gábor a művészethez viszonyul. Úgy tesz, mintha Bartók hashajtót vagy fejfájás-csillapítót alkotott volna. Mintha hatvanegy évvel a halála után nem lenne jogunk a mai kor viszonyaira alkalmazni a kottát, mintha nem állna módunkban hozzátenni a saját tapasztalatunkat, világlátásunkat az ő művészetéhez. Mintha nem lenne szabadságunk előadni azt. Csak recitálhatnánk." (Művészet-patika, 2006. március 31.)
www.nol.hu/cikk/399103

Adni jó: "A Szépművészeti Múzeum látogatóit újabb és újabb tárgyakkal megörvendeztető gyűjtő azonban nemcsak azoknak mutat jó példát, akik ma még félnek a Munkácsyjait tárlatsorozaton közszemlére tevő Pákh Imre vagy a magyarországi kiállítóhelyhez szerencsére makacsul ragaszkodó László Ká-roly nyomdokaiba lépni. Arra a tényre is ráirányítja a reflektorfényt, hogy a hazai kultúrában még mindig merőben fals a szponzoráció gyakorlata. A hozzá hasonló adományozó ritka, mint a fehér holló. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Múzeumnak tárgyakat felajánlókat, vagy az olyan önzetlen segítőket, mint például Douglas Kozlay, aki ‘48-as tiszt dédapja iratait helyezte el a Petőfi Irodalmi Múzeumban, mindenütt nagy becsben tartják. A többség azonban, habár nagylelkűnek hiszi magát, valójában reklámoz, adománya ellenértékét fillérre behajtja sajtóhírverés, kamerasurrogás, netán a főhomlokzatra aggatott lepedőnyi felirat formájában." (Adni jó, 2006. március 13.)
www.nol.hu/cikk/397133
Naplózva
nkosaj
Newbie
*
Hozzászólások: 18


« Válasz #3 Dátum: 2006. Május. 24, 17:07:14 »

Szép napot mindenkinek, köszönöm az érdekes kérdéseket.
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #4 Dátum: 2006. Május. 24, 17:08:07 »

JOBBJOBB
Tisztelt N. Kósa Judit, elolvastam a témába vágó néhány írását. Ezek alapján úgy érzem: Magyar Bálint oktatási miniszteri tevékenységét ön minden kisiklása ellenére sikeresnek tartja. Én ezzel nem értek egyet, mert szerintem nem az méri a teljesítményt, hogy keresztülvisz-e egy politikus egy reformot, hanem az, hogy mennyire tudja megteremteni a garanciákat a távozása utáni időszakban a folytatásra. Magyar Bálint egyáltalán nem kompromisszumkész politkus, meg sem próbálta "eladni" magát és reformjait. Még saját pártjában is megosztó személyiség, a jobboldaliak és a szocialisták nagy része pedig kifejezetten ellenszenvesnek találja. Éppen ezt használta ki a kampányfinisben Gyurcsány, amikor látványosan eltáncolt Magyar Bálint mellől, kormányának egyik miniszterét alig burkoltan bírálva a nyugalom hiányáért.

Bozóki András teljesítményéről nem világos az ön véleménye. Ha a "maradványképzés" végrehajtására ítélt boxzsák szerepét osztották rá, ezt végül is jól állja: mosolyogva tűri a megaláztatásokat és a fokozódó ellenszenvet. Bozóki András esetében tulajdonképpen nincs is értelme teljesítményről beszélni. Elő akart állni az ön által is említett hosszú távú stratégiával, de - valószínűleg a kormány szerencséjére - valaki (talán Gyurcsány, vagy a kampányguruk csapata?) leállította, és ebből nem lett kampánytéma. Ha így nézzük, Bozóki András tulajdonképpen mégiscsak elért egy nagy sikert: a kultúra területén könnyen támadható ügyek kimaradtak a választási kampányból. Az Operaház ügye is csak most, a választás után merült fel.
Naplózva
nkosaj
Newbie
*
Hozzászólások: 18


« Válasz #5 Dátum: 2006. Május. 24, 17:13:59 »

Magyar Bálint szándékát tartom méltánylandónak: egy olyan iskolát szeretett volna megteremteni ebben az országban, amely esélyt ad a fiataloknak arra, hogy a hozott hátrányoktól függetlenül érvényesüljenek. A jövő dönti majd el, hogy jó volt-e egy négyves ciklusba belezsúfolni a teljes rendszer reformját, érdmes volt-e fenekestül felforgatni egy olyan lomha rendszert, mint az oktatásügy. Tény, hogy a reformjai rengeteg vitát váltottak ki, de még nagyobb baj lenne, ha most, amikor recsegve-ropogva bár, de beindult a verkli, behúznák a kéziféket.
Ami Bozóki Andrást illeti, tragikusnak érzem, hogy a másfél év alatt, ami neki ezen a poszton adatott, folyamatosan ellentétben volt egymással a köznapi gyakorlat és a távlatos koncepció. A kultúra területén dolgozók kis lépéseket vártak tőle, ő pedig a távoli jövőre kívánt utat mutatni. Valóban lehet, hogy a kultúra kampánybeli érintettsége az ő nyugalmának is köszönhető. Én mégis félek, hogy ez a csönd a terület perifériára szorítottságának tudható be.
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #6 Dátum: 2006. Május. 24, 17:14:29 »

MERNOKTANAR
Tisztelt N. Kósa Judit!
Akik az oktatás és a kultúra összevonásán fáradoznak, elfelejtik a szakoktatást. Hiába fizetjük a szakképzési alapot, ha a szervezeti keretekből a szakképzés kilóg!
Mellesleg szerintem az ipari minisztérium alá kellene rendelni a szakképzést, a felek számára adott felkészülési idő után.
Naplózva
nkosaj
Newbie
*
Hozzászólások: 18


« Válasz #7 Dátum: 2006. Május. 24, 17:19:01 »

A szakoktatás helyzete minden szempontból tarthatatlan. Egyszerűen nincs értelme olyan képzést nyújtani a fiataloknak, amely egyetlen szakmával, érettségi nélkül engedi ki őket az életbe. Különösen, hogy ma már 18 éves koráig mindenkinek az iskolában kell ülnie. Én abban látnám a megoldást, ha ezeket az iskolákat fokozatosan megszüntetnék, illetve kialakítanának egy olyan képzési formát, amely érettségit is ad, a tanult szakmát pedig valamely iparág, esetleg tőkeerős nagyvállalat felügyelete mellett - netán "szponzorálásában" - sajátíttatná el a diákokkal.
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #8 Dátum: 2006. Május. 24, 17:19:19 »

emailben érkezett:
N. Kósa Judit részére: mi a véleménye arról a vitáról, hogy az iskolai zenei képzést a fiatalság által valóban kedvelt és hallgatott zenékre, elsősorban a rock- és popzenére kellene alapozni, nem pedig a népzenére, a klasszikus zenére, a Kodály-módszerre és így tovább? Tisztelettel: Garai Márton
Naplózva
nkosaj
Newbie
*
Hozzászólások: 18


« Válasz #9 Dátum: 2006. Május. 24, 17:23:36 »

Őszinte leszek: nem tudom. Én nyolc éven át zenei általánosba jártam, bőrömön ismertem meg a Kodály-módszert, és botfülűként tudom, hogy valóban alkalmas a zeneértés alapjainak megtanulására. Kérdéssel tudok csak válaszolni: vajon tényleg a népzenével van a baj, vagy azzal, hogy iskolai keretek között nehéz bármiben is élvezetet találni? Egy okos pedagógus szerintem tantervi direktíva nélkül is túllép a Tavaszi szél vizet áraszt-on, mert tudja, hogy a Ha én rózsa volnék-ot is kitűnően le lehet szolmizálni...
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #10 Dátum: 2006. Május. 24, 17:25:30 »

emailben érkezett: Tisztelettel kérdezem: miért vonta kétségbe Bartók Béla magyarországi képviselőjének jogát annak eldöntésére, hogy hogyan lehet és hogyan nem lehet Bartók műveit előadni? A szerzői joggal kapcsolatban szerintem nem jogos az az általános nézet, hogy a gyógyszerekhez és a műalkotásokhoz fűződő jog alapvetően különbözne. Mindkettő az alkotót, az új előállítóját biztosítja a lopás és torzítás ellen, és így másokat alkotásra ösztönöz. Ez a tulajdonjog a modern világ motorja, ezért ennek komoly védelmet kell adni - én legalábbis így vélem.
Egyébként gratulálok Lelőhely sorozatához, nagyon érdekes dolgokat tárt fel. Remélem, sokáig folytatja, ugye van muníciója? Molnár Gabi
Naplózva
nkosaj
Newbie
*
Hozzászólások: 18


« Válasz #11 Dátum: 2006. Május. 24, 17:29:36 »

Most kulisszatitkot fogok elárulni. :-) Az úgy volt, hogy Fáy Miklós kollégám írt egy jegyzetet, amelyben harcosan kiállt a Bartók-örökös mindenre kiterjedő jogai mellett. Én úgy éreztem, ez így túl sarkos álláspont, érdemes hangot adni a másik fél nézeteinek is. Így írtam meg az Ön által említett cikket, és a kettő egymás mellett, egy lapban jelent meg. Egy ismerősöm utólag fel is hívott, hogy milyen furcsa, ha Fáy-ét olvassa, vele ért egyet, ha az enyémet, akkor meg velem. Azt hiszem, neki van igaza, az igazság valahol középen van. Fontos a szerző szellemiségének tiszteletben tartása, de nehéz megmondani, mikortól csorbul a feldolgozók művészi szabadsága.
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #12 Dátum: 2006. Május. 24, 17:32:31 »

emailben érkezett:
Kedves N. Kósa Judit, meg lehet-e reformálni az oktatásügyet a kultúra reformjától elválasztva? És ha meg lehet, van-e értelme az ilyen reformnak? Szerintem az operaházi botrány is értelmezhető úgy, hogy egy elavult oktatásban kiképzett, elavult kulturális szokásokat őrző értelmiség csap össze az alapokat is átgondolni képes és hajlandó reformerekkel.
Üdvözlettel Vígh Zoltán
Naplózva
nkosaj
Newbie
*
Hozzászólások: 18


« Válasz #13 Dátum: 2006. Május. 24, 17:37:27 »

A kultúra és az oktatás két szempontból is elválaszthatatlan egymástól. Egyrészt, mert a hagyományos közkultúra alapjait mindenki az iskolában kapja meg: nem mellesleg azért gondolom, hogy az alapozó időszak elhúzása helyes megoldás, mert ilyenkor több idő jut a jó értelemben vett művelődésre, a biztos alapok megszerzésére. Másrészt az is nagyon fontos kérdés, hogy mikor és hogyan következik be a szellemi rendszerváltás Európának ezen a felén. A lövészárok a konzervatív értékszemlélet és a nyitottság között is ott húzódik...
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #14 Dátum: 2006. Május. 24, 17:38:08 »

emailben érkezett:
Kedves N. Kósa Judit, az érettségivel kapcsolatban: engem meglepetésként ért, hogy az emelt szintű vizsgákon a bizottságokban a felkészítő tanárok is ott ülhetnek. A 2005-ös vizsgák után mindenfelől azt hallottuk, hogy aki egyetemre akar menni, annak szinte kötelező az emelt szintű érettségi. Most viszont azt olvasom, hogy csak a legkapósabb szakokon követelmény az emelt szint. Miért nem lett ebből országos botrány?
Üdvözlettel Vígh Zoltán
Naplózva
Oldalak: [1] 2 3
  Nyomtatás  
 
Ugrás:  

Powered by SMF 1.1.7 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország