NOL Fórum
2017. Június. 24, 16:49:12 *
Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.

Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát
Hírek: Elindult az új NOL-Fórum
 
   Főoldal   Súgó Keresés Bejelentkezés Regisztráció  
Oldalak: [1] 2 3 4 5
  Nyomtatás  
Szerző Téma: NOL-vitafórum Szalai Erzsébettel az újkapitalizmusról  (Megtekintve 20707 alkalommal)
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Dátum: 2006. December. 12, 20:19:16 »

A hajdani nyugat-európai jóléti rendszer sosem fog eljönni hozzánk. Szalai Erzsébet szociológus új könyvéről tartunk vitafórumot: Az újkapitalizmus - és ami utána jöhet... A fórum időpontja: 2006 december 14. csütörtök délután egy óra.
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #1 Dátum: 2006. December. 12, 20:21:20 »

Magyarországon a nyilvánosság fókuszában hosszú évek óta a pártküzdelmek állnak. A pártharcok azonban nem a lényegről szólnak. Nem érintik, sőt, homályba burkolják korunk alapvető folyamatát: a nemzetközi gazdasági elit fokozódó túlhatalmát, amellyel szemben tehetetlenek mind a nemzetállami keretben szerveződő politikai erők, mind az értelmiségi elitcsoportok - írja Szalai Erzsébet új könyvéről Tanács István.

"Az újkapitalizmus - és ami utána jöhet..." című kötetében Szalai azt állítja, hogy a gazdasági versenyben a globális tőkének nincs hatalmi ellensúlya, amely így fokozódó mértékben fogyasztja a bolygó emberi és természeti erőforrásait, és e folyamatban felemészti saját, azaz mindnyájunk létfeltételeit.

Ez a folyamat olyan, mint egy szenvedélybetegség. Szalai Erzsébet szerint ténylegesen is egy szenvedély mozgatja az egyre kegyetlenebbé váló versenyt, ez pedig a befektetőnek a pénz iránti vágya - ez a szenvedély ugyanis kielégíthetetlen: minél nagyobb mennyiségű pénzt termel, azt megint csak pénztermelésre használja. És nem tud leállni.

A könyv nem csak a jelenkori borús folyamatokat tárgyalja, hanem áttekintést ad azokról a modellekről és kísérletekről, amelyek a kapitalizmus reformját vagy egy új rendszer kialakítását célozzák.

Szalai Erzsébet csütörtökön délután egy órától lesz a NOL vitafórumának vendége. Tegye fel ön is kérdéseit vitafórumunkban, vagy küldje el mailben, erre a címre: online@nepszabadsag.hu !

Közlünk egy részletet a könyvből, amely azt mutatja be, hogy miként a szocializmus is egyetlen elv jegyében vezérelte a társadalmi életet, úgy az újkapitalizmusban sem valósul meg a társadalmi életben az érvényesülő értékek sokszínűsége és pluralizmusa. Ma is azt látjuk, hogy az élet minden területe egyetlen uralkodó elvnek, értéknek rendelődik alá. És miként a szocializmus életképtelen volt, az újkapitalizmus zsákutcába fut emiatt. Az egyetlen elvre építkező vagy építkezni akaró társadalmak önnön uralkodó elvük ellen fordulnak. Ma azt látjuk, hogy a szabadpiaci racionalitás gazdasági monopóliumokat hozott létre,  amelyek azután irracionális erőként hatva megkérdőjelezik a szabadpiaci racionalitást.

Az irracionalitás uralma című fejezetet Szalai Erzsébet új könyvéből itt olvashatják: http://www.nol.hu/cikk/427850/
Naplózva
irriga
Hero Member
*****
Hozzászólások: 23 378


« Válasz #2 Dátum: 2006. December. 12, 20:34:33 »

Üdv Szerki!

Szalai rosszul közelíti meg a dolgot, mert nem közgazdasági, hanem éppen az értelmiségi elitcsoport szemszögéből közelíti meg a dolgot.
Jó-jó, hogy villanymotor, de mi hajtja? - megközelítés az övé.

Az árútermelést piaci szemszögből kell megközelíteni, ahol a termelők a vásárlók szükségleteit elégítik ki.
A vásárlók pedig a nemzetállamok polgárai, akikért az egész hajcihő zajlik.

A kapitalizmus alaposan kordában van tartva az államok törvényei által. A mai tőkések állam bácsi és a közjó ingyenes munkásai, akik a polgárok helyett tevékenykednek.
Naplózva
josza1
Jr. Member
**
Hozzászólások: 561


« Válasz #3 Dátum: 2006. December. 13, 10:44:27 »

Kedves Irriga!
Szerintem Te látod rosszul. Pont a nemzetállamok törvényei, sőt egész törvényalkotási tevékenysége áll a tőke irányítása alatt. Lásd Magyarország. Minden és mindenki a tőke érdekeit szolgálja, mert ha a tőke összeráncolja a homlokát és kivonul egy országból összeomlik a gazdasága. Ezért függetlenül a politikai irányultságtól minden ország kénytelen a tőkét, mint felsőbbrendűt szolgálni, tisztelni.
Tisztelettel Josza
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #4 Dátum: 2006. December. 13, 12:06:59 »

emailben érkezett:

Azt állítja, hogy az újkapitalizmus  gazdasági versenye olyan, mint egy szenvedélybetegség. Ez pedig a befektetőnek a pénz iránti vágya - ez a szenvedély ugyanis kielégíthetetlen: minél nagyobb mennyiségű pénzt termel, azt megint csak pénztermelésre használja. És nem tud leállni.
Hmm. Kérdéseim.
Hogyan magyarázható az hogy emberek 100 milliói Indiában es Kinában lelkesen támogatják az "újkapitalizmust"?  Szenvedélybetegségben szenvednek?
Vagy hogyan magyarázza azt hogy 1958-61 között - a kinai újkapitalizmus bevezetése előtt - éhinség volt Kinában, milliók haltak éhen... mostanság senki sem éhezik...
Vagy hogyan magyarázza azt hogy amióta Ghana és Kuba az "újkapitalizmussal" kacérkodik.. a gazdaság és életszinvonal növekszik.
Lehet hogy emberek milliárdjai megtevesztett szenvedélybetegek?
Tisztelettel
Mrozek
Naplózva
Anna Schughers
Full Member
***
Hozzászólások: 1 276


« Válasz #5 Dátum: 2006. December. 13, 12:43:00 »

Remélem sok kérdés érkezik majd, mert azért ez nagy téma.
 Ráadásul nem hiszem, hogy van olyan aki egyzser egzaktul értelmezni tud egy gazdasági evoluciós fejlődési szakaszt.
 Tényleg, mennyiben tekinthető gazdasági evolucis fejlődési szakasznak az újkapitalizációs jelenség? Ha evoluciós jelenség, akkor mit lehet tenni ellene? Kell tenni ellene? Mi lenne a Föld 6milliárd emberével, ha nem lenne az öngerjesztő pénz, és termelés növekedés? Mi lenne, ha a környezetünk védelmében megállítanánk a hajtást, és annyit termelne a fejlett világ, amennyi saját ellátásához feltétlenül szükséges? A Föld lakosságának majd' harmada segélyezett valamilyen formában? Mi lenne velük? Nem az baj, hogy túl sok lett az ember a Földön, és az emberiség létszáma, az ember alapvető önzősége gerjeszti a termelés növekedését, és a pénzbevételek növekedését?
Naplózva
irriga
Hero Member
*****
Hozzászólások: 23 378


« Válasz #6 Dátum: 2006. December. 13, 13:23:09 »

Minden és mindenki a tőke érdekeit szolgálja, ...
Ez nagy túlzás.
Akkor lesz igaz, ha a munkarő költségét a tőkés úgy kezelheti, mint egy hatos csavarét.
A teljes költséget átutalja a dolgozónak és az rendezi a különböző befizetéseket.
Ma egy vállalkozás könyvelése 50 %-ban szociális feladatokat old meg, ami nem kellene, hogy a tőke feladata legyen.

Az különböző államok versengenek a multikért, nyílván itt is piac érvényesül.
Naplózva
lescsi
Full Member
***
Hozzászólások: 1 344


« Válasz #7 Dátum: 2006. December. 13, 18:07:34 »

„Ami az újkapitalizmusban valóban új, az tehát nem a szenvedélyes profitéhség, hanem annak öngyilkossá válása.”
Nézzünk konkrét példát! Magyar Posta. Senki nem kételkedik abban, hogy a postai szolgáltatás ott nyereséges, ahol a postás néhány lépéssel 20 – 40 postaládát tud megtölteni küldeményekkel - a bérházakkal telezsúfolt városokban. A falusi település postai szolgáltatása csak is veszteséges lehet. A tőke érdeke a falusi szolgáltatás korlátozás.

Látszik, hogy csak az állami kényszer tudná itt a tőke érdekével ellentétes irányban a szolgáltatást fenntartani.

Másik aktuális példa. Ma a gyógyszertári szolgáltatás magas színvonalú, mindenki számára könnyen elérhető. Ezt jogszabályi környezet biztosítja. Ténykérdés: Ez állami beavatkozás.
Most az állam a tőke érdekeinek megfelelően megszünteti ezt az állami beavatkozást. A TŐKE elfoglalja a gyógyszerkereskedelmet. Az emberközeli kis patikák megszűnnek, mint ahogy megszűntek a sarki élelmiszerboltok. A bevásárlóközpontokban lehet csak gyógyszert beszerezni. Napirenden lesznek a M.E.G.A. típusú átcímkézések, a szakmai színvonal csökkenése, az elérés korlátozása.

A szenvedélyes profitéhség korlátozása ÁLLAMI FELADAT:
Naplózva
Horváth György
Newbie
*
Hozzászólások: 14


« Válasz #8 Dátum: 2006. December. 13, 20:13:26 »

Tisztelt Szalai Erzsébet!
Könyvét nem olvastam még - de Öntől, másoktól is, azt hiszem, ven egy képem az "újkapitalizmusról". Nem tudom, hogy Ön mit mond arról, "ami utána jöhet". Önt ismerve feltételezem, hogy az új baloldalra, annak lehetőségeire gondol. Ehhez szeretném elmondani azt, amin Krausz Tamásék fóruma őta foglalkoztat. (Elnézést, ha nem a témába vágónak érezné, különösen azt, ha soknak tartja, tartják a fórum-társak.)
********
Ifjúkorom inkább csak naív idejére emlékezve irigylem azokat, akik „tisztán” baloldaliak lehetnek, tisztelem azokat, akik elméleti alapon is meg tudják fogalmazni azt, amit magam legfeljebb csak érzek: szükség van a baloldaliságra Magyarországon, a világban.
Eszmetörténészek és filozófusoktól zugírászokig próbálják megfogalmazni, hogy mi az a baloldaliság. Mivel jómagam nem tudom pontosan megfogalmazni, azt azért tudom: kialakulása idején a kapitalizmussal szemben a másik oldalt, annak vállalását jelentette, főereje a munkásosztály volt. A képlet egyszerű: tőkés és munkás, földbirtokos és földmunkás. A baloldaliság ma is a „másik” oldalon lévők képviseletét jelenti, de az „oldalak” azonosítása nem egyszerű. Mert ha a tőke van az egyik oldalon, akkor a kisnyugdíjasok befektetési alapja is? Ha a Földet nézzük, akkor a gazdag Észak, szegény Dél az ellentétpár? Meghagyva, hogy nálam felkészültebbek ezt pontosan meghatározzák, megelégszem egy, a baloldalisággal nem ellentétes fogalom-használattal, mely szerint biztos, hogy baloldali az, aki a hátrányos helyzetben lévők, az elnyomottak esélyegyenlőségét fontosnak tartja.
Sokan az anti-globalistákkal azonosítják a baloldalt – ezt nem tenném. Akkor sem, ha kritikájukban nagyon sok az igazság: a „nemzetközi” tőke az, mely a profitja érdekében képes gyermekmunkát igénybe venni, esetenként diktatúrákat és puccsokat támogatni, s veszélyeztetni a természetet; „ő” az, „aki” monopol helyzetet akar kialakítani, hogy minél kisebb legyen a profitszerzés korlátja. Nem tenném, mert tőke és piac nélkül – emberi, de legalább is egyéni léptékkel mindenképp belátható időn belül – nem tudom elképzelni a működő világot, a világ működését.
Egy baloldali emberben élnie kell annak az ideának, hogy akkor jön el az igazságos társadalom, „ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”, de tudnia kell, hogy az ember, az emberi társadalom még hosszú ideig nem fog lemondani az anyagi javak növeléséről, s bármennyire is tisztában vagyunk a korlátlan verseny káros hatásaival, ma még elképzelhetetlennek tartjuk nélküle a (technológiai) fejlődést. Bármennyire is rokonszenves az önmegvalósításnak az a formája, melyben nem az anyagiak jelentik az értéket, s nem a fogyasztás növekedése a hajtóerő – ez az idea csak a természeti népek vagy alternatív kisközösségek szintjén vagy éppen egyének, valósítható ma meg. Miközben fontosnak tartom, hogy fennmaradjon, terjedjen az efféle „igazi”, „tiszta” baloldaliság – rövid távon mást tartok járható útnak, egyfajta globális népfront kialakítását. Mert a globalizáció ellen csak globálisan lehet fellépni – ha nemzeti keretekben tesszük, az elzárkózás, vagy még inkább a nemzeti radikalizmus: a fasizmus.

A Föld sorsáról különböző szcenáriók ismertek, de minden bizonnyal azokat a törekvéseket célszerű támogatni, melyek a kultúrák közeledéséhez vezetnek, megakadályozzák a természet és az elmaradottabb világok kizsákmányolását, érvényesíti a komparatív előnyöket, megakadályozza a monopóliumokat, pl. a méretek korlátozásával, a liszenszek idejének korlátozásával és hozzáférhetőségével. A gazdasági racionalitás és a stabilitás is azt követeli, hogy a „forró pénzek” mozgása ne váljon el a jelenlegi mértékben a reálfolyamatoktól.

Míg az elátkozott, az ördög földi helytartójaként is ismert menedzser hajlamos a tőzsde napi szorításában rövid távú érdekeknek megfelelően viselkedni és kiszolgálni a „forró tőkét” – a „vezető” (leader) stratégiában gondolkodik, s ehhez partnere a szakmájára büszke mérnök is, aki nem csak a környezeti erőforrások pusztítója. Persze, a menedzser csak akkor változtat a viselkedésén, ha erre kényszerítik – például azok, akik véleménye meghatározó lehet a cég imidzsében – a kialakult képben. Így a multi D…. is tárgyalmi kényszerült a győriekkel – de pl. a Shell, (pardon: egy kagylós olaj-multi) mely fegyveres konfliktusokkal volt összehozható, illetve világbotrányt okozott, hogy veszélyes hulladékokat süllyesztett a tenger fenekére – ma a környezet-tudatosság (social responsibility) élharcosa, s ebben a leginkább környezetterhelő cégek is követik – igaz, elsősorban otthonukban.

Minden gazdasági vállalkozás örül, ha monopol-helyzetbe kerül – ugyanakkor józan emberek képesek belátni, hogy az élet nem feltétlenül un. zéró-összegű játszma. S minél hosszabb távú az érdekeltség, ez annál inkább érvényesül, legyen szó az energia-forrásokról vagy éppen a feszítő társadalmi különbségekről. S bizonyított, hogy távlatban azok a vállalkozások versenyképesek, melyeknél nem csak a hatékonyság a kulcsszó, hanem ahol tőkének tekintik a tudást, az embert.

Miközben a tőke és a munka elidegenedéséről beszélünk – egy jó vezető tudja, hogy attól a munkatársától várhat többet, aki tudásának, képességeinek, készségeinek (kompetenciáinak) megfelelő helyen dolgozik. Az ilyen ember tisztában van saját magával is, s akkor sem érzi tragikusnak a helyzetét, ha megszűnik a konkrét munkahelye – főleg akkor, ha cége segíti átképzéssel, új munkahely keresésével, stb.

Mindezek inkább egyéni példák – de ha megnézzük azokat az országokat, melyek a XX. sz-ban irigylésre méltó, élhető körülményeket formáltak maguknak, azt találjuk, hogy ott megoldották a tőke – és a munka összebékítését, gondoljunk a jóléti államra, a skandináv modellre. Láthatjuk, hogy mindez működőképes volt mindaddig, amíg a felek egy-egy országot, vagy kiterjesztve (Nyugat-) Európát képviselték. Mára azonban a tőke globálissá vált – vele helyi szinten nem lehet egyezkedni, mert ha be is látja, hogy a bérből- és fizetésből élők magasabb életszínvonalat szeretnének – de könnyedén továbbáll oda, ahol alacsonyabb a munkaerő költsége, keveset kell költeni munkavédelemre, s elnézőek – ha léteznek – a környezetvédelmi hatóságok. Mindez arra utal, hogy a „New Deal”-t is globális – vagy ha ez a kifejezés sokakat bánt, akkor: planetáris – szinten kell megkötni.

A baloldalnak tehát meg kell találnia önmagát, illetve „népfrontos” szövetségeseit – a nagyvilágban. S ha időnként túlzóak is, de ilyenek a környezetvédők – főleg, ha nem csak a legfejlettebb országokban ténykednek. Szövetségesek a szakszervezetek, akik nem háríthatják el, hogy mások munkabiztonságáért, megélhetéséért is felelősséget érezzenek – lehet, álságos, de ez egyben a „hazai”, euró-atlanti munkavállalók helyzetét is javítja. Szövetséges az amerikai vagy német kisnyugdíjas – aki talán nem is tudja, hogy az ő pénze úgy fial, hogy a legvadabb kizsákmányolás árán jut magas osztalékhoz. S szövetséges lehet a tőkés is – akkor, ha nem a tőke tulajdonlását, a profit létét tekintjük erkölcstelen kizsákmányolásnak, hanem azt, ha a profit a monopol-erővel való visszaélésből, a fejlett világban létező, de a fejletlenben/fejlődőben nem alkalmazott munkavédelmi, környezetvédelmi törvényekből keletkezik. Szövetséges lehet az a kis- és középegzisztencia, aki képes belátni, hogy ha nem keletkeznek munkaalkalmak a fejlődő világban, akkor neki kell kizárnia az ott születetteket a saját világából – ami túl azon, hogy embertelen, a védelmi költségek, saját mozgásterének szűkítése miatt számára sem kifizetődő megoldás.

Mindezek nem látványos, nem forradalmi célok – hanem az építkezés szükségességét jelzik. Azt, hogy a kormányt olyan irányba lehessen nyomni, hogy a nemzetközi szervezetekben (ENSZ, a mindenki-haragosa WTO, az ILO, stb) ilyen irányban haladjon. Támogatni a szakszervezeteket, hogy ne csak a kormánnyal szemben legyenek erősek, ahol nagy a zsarolási potenciáljuk – hanem törekedjenek ágazati megállapodásokra, s a saját szervezeteikben a planetáris szemléletet érvényesítsék. Támogatni kell a fogyasztóvédelmet – s ennek nemzetközi kapcsolódását. (Ha bojkottot lehet szervezni, mert egy gyógyszer cég állatkísérleteket végez – tán a gyermekmunka ellen is fel lehet lépni. A „kagylós olajvállalat” példája mutatja, hogy az imidzsükre oly kényes multik is mennyire félnek a nyilvánosságtól.

A baloldal számára az is gond, hogy van egy magyar sajátosság: nem nevesítődtek az érdekek, értékek. Ki ma a baloldali, ki a konzervatív? Mert „normális” társadalomban ez az érem két oldalát jelenti. S az egyik nélkül a másikat nehéz meghatározni. Pl. ha lenne „normális” konzervatív oldal – az a hiány radikális csökkentését, a tőke érdekét képviselné – azzal szemben a szocdem képviselhetné a munkavállalók, a lecsúszottak érdekeit. De nálunk nem ez volt Bokros idejében sem, a jobboldal ma annyira a „baloldalon” áll – hogy itt összeér önmagával. S ez az igazi veszély, mert a jobboldalnak van nemzeti keretű válasza: a fasizmus.

Valahol az igaz, „ártatlan” baloldal is inkább bázis-közösségekben, közvetlen demokráciában érzi jól magát – miközben a parlamenti demokráciánk keretei recsegnek. Ugyanis ez arra épül, hogy a „nép”, a választópolgár 4-5 évenként dönt arról, hogy kit juttasson be a Parlamentbe, majd lényegében rájuk hagyja a politizálást, a döntést – a ciklus lejártakor pedig arról dönt, hogy továbbra is bizalmat szavaz vagy változtatást akar. A médiumokon keresztül az emberek közvetlenül elérhetők, sőt, kialakultak azok a technikai eszközök, melyek már ma is lehetővé tennék, hogy az emberek akár naponta többször is közvetlenül szavazzanak, nyilvánítsanak véleményt.

Ugyanakkor tudjuk, hogy az ember esendő lény, ítélet-alkotását nagyobb részt korábban kialakult megszokásai, nézetei (attitűdjei) befolyásolják. Mindez egyben azt is jelenti, hogy döntéseit nem annyira a tények, mint inkább azok személyes értelmezésük alapján hozzák.

Mint látjuk, ennek komoly következménye az, hogy megerősödhet a demagóg populizmus, s különösen veszélyes lehet, ha egy karizmatikus vezető, egy „JEL” is kéznél van – de ugyanakkor mindezzel számolni kell. Vajon tényleges, hosszútávra ható kérdésekkel foglalkoznak-e a politikusok, vagy reggel felébredve elolvassák a közvélemény-kutatásokat, s látják, hogy az emberek könnyebb, jobb életet akarnak – s egyből ez válik s „stratégiájukká”. A hagyományos baloldali eszközöket Mo-on a jobboldal vette át. Mint látjuk, erre nem vagyunk felkészülve, csak – joggal – felháborodunk, ha a politizálás a parlamenten kívülre kerül. Ugyanakkor némiképp megnyugtatónak tűnik, hogy a nálunk fejlettebb régiókban, ahol a technológiai lehetőségek is inkább adottak, mindez még nem igazán vetődött fel – talán mert érettebben politizálnak, s nem kérdőjelezik meg a másik fél legitimitását. Célszerűnek, szükségesnek tartom, hogy a baloldal elfogadja a parlamentarizmust, ugyanakkor készüljön fel a technikai lehetőségek alkalmazására, s hogy létrejöjjön

Az ország számára meghatározó, hogy sikeres legyen az EU-ban. Bár a szervezet célkitűzéseiben sok minden rímel az előzőekben felvázoltakra, látni kell, hogy az EU elsősorban akkor lehet sikeres, ha a tagországai összessége versenyképes az USA és a Távol-Kelet gazdaságával összehasonlítva. Jövőnk az EU-ba való integrálódás ütemétől függ – ezért bármennyire is szeretnénk csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeinket, a jövőnket megalapozó, az EURO-övezethez való csatlakozási követelmények mindehhez kevés forrást adnak. Ha erről „elfeledkezünk” – a pénzpiacok jeleznek. S jó, ha nem a számlát nyújtják be. De egy ilyen csatlakozási út nem biztosítja a forradalmi, vagy társadalomváltoztatási romantikát.

A fenti keretek egyben korlátok is… A fiatal ma akar munkát találni, családot alapítani, a munkanélkülit sem vigasztalja, hogy megnyílik az EU munkaerő-piaca. Aki teheti, már ma az EU bérekkel hasonlítja össze a magáét… Miközben a kormány és az MSZP szembesül mindezzel, az ellenzék nyugodtan hátradőlhet, s ő használja, alkalmazza a tőkeellenes retorikát. E közben nem lehet kétségünk, hogy egy nagyarányú populista jobboldali, netán 2/3-os győzelem esetében alapvetően változna meg az intézményrendszerünk, mely nem a parlamenti demokratizmust erősítené, hanem a világban fundamentalistának nevezett irányzatok európai, ezen belül magyar változata lehetne.
*******

Kiváncsian várom az Ön, s persze mások véleményét.
Naplózva
Bognár János
Sr. Member
****
Hozzászólások: 3 516


« Válasz #9 Dátum: 2006. December. 13, 20:54:34 »

Én a barter kereskedelmet részesíteném előnyben.
Munkahelyet, szakképzett munkahelyeket igényel, jó anyagot, jó szervezést, szaktudást.

Ha a minőség megfelelő, a termelés gazdaságos, akkor máris előbbre léptünk a jelenlegi kiszolgáltatott helyzetünkből. Válogathatnánk az ellentételezésből, és a piacunk egyre bővülne. Nem tilos, hogy a vevő(k) egy kis technikát is a rendelkezésünkre bocsátanának. Nagy élőmunka arány (bútor, textil, kohászat, bányászat, K+F tevékenység, nád, gabona, kézimunka) esetén nagyon jó esélyünk volna.
Kérdés, mihez kezdenénk az üzletfeleink géppuska heveder, páncéltörő gránát, edzőcipő, karácsonyfa égő stb. ellentételezésével.
A megoldás egy felsorolás, kereslet illetve kínálat felsorolásával.
 
Jobb így, mintha a pénz világában rejlő csapdáknak esnénk áldozatul. Később viszont magasra értékelnék a forintot, és szivesen helyeznének el forint hiteleket a befektetők. Csökkenne az infláció, ezzel az adósságcsapda fenyegetése is elmúlna. Mivel a GDP -t forintban számolják, ez csökkenne, de ha az ellenértéket néznénk, nőne. Márpedig az ellenérték egyre inkább forintosítható lenne.
Az oroszokkal, ukránokkal is legjobb barterban kereskedni.
Naplózva
Horváth György
Newbie
*
Hozzászólások: 14


« Válasz #10 Dátum: 2006. December. 13, 21:01:59 »

Kitalálnád a KGST-t?
:-)))
Naplózva
jpiturca
Vendég
« Válasz #11 Dátum: 2006. December. 13, 23:14:36 »

Kedves Mrozek, Kinarol kerem vegezzen alaposabb kutatast, mert nem igaz, amit allit.
Naplózva
Bognár János
Sr. Member
****
Hozzászólások: 3 516


« Válasz #12 Dátum: 2006. December. 14, 08:39:43 »

Ryan, ismert közgazda írt 1935 -ben egy könyvet a kapitalizmus hibáinak orvoslásáról:

A. Ryan egy 1935-ben publikált művében három fő hibát állapított meg az amerikai kapitalizmusban: a bérek nem elegendőek a megélhetéshez, túl nagy a szegények és gazdagok közötti vagyoni különbség, s a tőketulajdon erősen koncentrálódik. Ez utóbbit tartotta a legnagyobb problémának, „mert az egész  rendszer stabilitását veszélyezteti” /Alford- Naughton, 277./ Hilaire Belloc 1936-ban rámutatott, hogy ha „a gazdasági szabadságot helyeseljük, akkor célunk a tulajdon helyreállítása kell , hogy legyen Olyan politikai és gazdasági reformokat kell kidolgoznunk, amelyek a tulajdont egyre jobban szétszórják, mígnem a kellő mennyiségű termelőeszközt birtoklók nem lesznek elég sokan ahhoz, hogy meghatározzák a társadalom arculatát.

Ebbe az irányba kellene tovább haladnunk!
Naplózva
Bognár János
Sr. Member
****
Hozzászólások: 3 516


« Válasz #13 Dátum: 2006. December. 14, 08:41:30 »

http://www.sozialoekonomie.info/Info_Foreign_Languages/Hungarian_3/hungarian_3.html
Naplózva
irriga
Hero Member
*****
Hozzászólások: 23 378


« Válasz #14 Dátum: 2006. December. 14, 08:57:43 »

gazdasági szabadságot helyeseljük, akkor célunk a tulajdon helyreállítása kell , hogy legyen Olyan politikai és gazdasági reformokat kell kidolgoznunk, amelyek a tulajdont egyre jobban szétszórják, mígnem a kellő mennyiségű termelőeszközt birtoklók nem lesznek elég sokan ahhoz, hogy meghatározzák a társadalom arculatát.

Ebbe az irányba kellene tovább haladnunk!
Tanár!

Ez nálunk megtörtént a rendszerváltás után.
Lásd: mezőkatyvasz. Meg is határozzák a rendszer arculatát a traktoros felvonulásokkal. Mert a  kialakított rendszer életképtelen.
A tulajdont nemcsak megszerezni kell, hanem szakszerűen működtetni is.

Egyébként pedig a tulajdont meg lehet szerezni vásárlással is, nem csak kényszerítő törvényekkel.
Az általad az úton eljutunk oda, hogy az 1944, 1948-as tulajdon elvételek jogosak voltak.
Naplózva
Oldalak: [1] 2 3 4 5
  Nyomtatás  
 
Ugrás:  

Powered by SMF 1.1.7 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország