NOL Fórum
2017. Június. 22, 13:04:11 *
Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.

Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát
Hírek: E-mail címek ellenőrzése
 
   Főoldal   Súgó Keresés Bejelentkezés Regisztráció  
Oldalak: 1 [2] 3 4 5
  Nyomtatás  
Szerző Téma: NOL-vitafórum Szalai Erzsébettel az újkapitalizmusról  (Megtekintve 20695 alkalommal)
Horváth György
Newbie
*
Hozzászólások: 14


« Válasz #15 Dátum: 2006. December. 14, 11:38:48 »

Ebből a szempontból nagyon tetszett Liska modellje - de az kérdéses, hogy kialakítható-e. Mindenestre az örökösödési adót nagyon progresszívvé kellen e tenni, persze, nem egy országban.
S hiába szóródik szét a tulajdon: a német nyugdíjas kefeszál-bányász megtakarítása és a harlemi neoncső-esztergályos centecskéi a befektetési alapokban sokkal (de legalább is: nem kevésbé)vadabb kapitalistaként működnek, mint a családi tulajdonok.
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #16 Dátum: 2006. December. 14, 13:01:53 »

emailben érkeztek:

Kedves Erzsébet!
1. Olvasva a világsajtó gazdasági-globalizációs híreit meg az olyan könyveket, mint az Öné vagy - csak egy példa - D. C. Kortené a tőkés társaságok világhatalmáról, az embernek olyan érzése támad, hogy valóban létezik, kell létezzen egyfajta "összeesküvés" a demokrácia, a fogyasztói-polgári jogok ellen. Mintha Orwell utópiájának egy alternatívája valósulna meg: nem pártpolitikai hatalom tör abszolút kontrollra az emberek fölött, hanem a kereskedelem "belső pártja", szűk legfelső körei. Kincstári-naiv bizakodás nélkül, Ön szerint van esélye a civil tömegeknek visszaszerezni az önrendelkezést a normális emberi élet és a környezeti fenntarthatóság terén - vagy ez a hajó elment már? Mi a teendője az ezzel a folyamattal szembenálló civil szférának?
2. Ön szerint mennyire "tiszták" a magyar politikai élet vezető erői a parlamentáris-népképviseleti normákon túlterjeszkedő befolyással bíró kereskedelmi (fő)szereplők nyomásától? Ill.: Mennyire mondható autonómnak egy olyan ország, mint a miénk?
Válaszait előre is megköszönve tisztelettel üdvözli:
Kohout Zoltán, újságíró
Kiskunhalas

-----------------

Kedves Szalai Erzsébet!
Befolyásolná-e - és ha igen, hogyan - az Ön által leírt folyamatokat, ha a nők nagyobb szerepet kapnának a (gazdasági/ politikai) döntéshozatalban?
Üdvözlettel:  
Kurcz Éva

------------------

Tisztelt NOL!
 
Asszem itt a vég...
Szalai Erzsébetből ez az egy fejezet bőven elég volt számomra, nem értem miért kell görcsösen ragaszkodni idejétmúlt fogalmakhoz, azokra építve keverni össze valamiféle katyvaszt, amellyel aztán az érveket próbálja megtapasztani.
Globalizációról meg spekulációs tőkéről beszél, ami burzsuázia itt, ott meg már mint befektetők, hogy jön a XXI. század elején Marx ahhoz, hogy véleményt mondjon a mai világunkról, függetlenül attól, hogy a makrótankönyvekben a termelési függvény változói még mindig K és L.
Hogy lehet globalizációról, újkapitalizmusról beszélni akkor, mikor a két világrend évtizedeket hadakozott, a tőke nem profitot, hanem politikai hasznot (túlélést) keresett.
Nézze meg Szalai Erzsébet az elmúlt 15-20 évet, elemezzen, vezessen be új fogalmakat, és akkor talán tud olyat mondani a globalizálódó világunkról, ami figyelmemre érdemes.
Unom már, hogy az „értelmiségünk” még mindig a habokban, valamiféle romantikus ideákról értekezik.
Így nem teremthetünk új értékeket, nem tudjuk elfogadni, elfogadtatni világunkat, a rohamosan változó világunkat társadalmunkkal.
Nemzetközi tőkéről ír, ami hol burzsuúzia, hol befektetők, hol meg spekulációs tőke.
Melyik?
Észreveszi bárki is, hogy a nemzetközi tőke, a befektetésre vadászó nagyvállalatok mögött a nyugati "(új)kapitalista" országok nyugdíjalapjai állnak, meg a kényszer, hogy az emberi élethez hozzátett plussz 10-20 évet, amelyet az elmúlt évszázad "termelt" ki (igaz nem mindenhol), finanszírozni tudják. És az nem elég, hogy bankbetétben tartják... Feudális urak lennének Nyugat-Európa magánnyugdíj pénztárakba befizető, később onnan - inaktív korukban - biztos megélhetést remélő százmilliók?
Meg mi a spekulációs tőke? Mikortól kezdődik a térnyerése? Mikor Soros megdöntötte az angol fontot?
Előtte biztosan nem!  "...az újkapitalizmus karakterisztikus pénzformája, a spekulatív pénz", amelyet SZ.E. szerint nem forog vissza(?) a termelésbe.
((Kétségtelen léteznek buborékok - meg azokra vadászó hedge fundok -, de azok ki is pukkanak, így szüntetve meg a jelentős plussz likviditást)), de azt nem hiszem, hogy nem lehet megérteni, a nemzetközi pénzpiacokon egy államkötvény megvásárlásával, majd ilyen-olyan (állami fogyasztás, beruházás) csatornákon keresztül igenis a termelésbe jut el egy-egy befektető megtakarítása. Nem véletlen, hogy a gazdasági növekedés egyik meghatározó feltétele (ill. gátja) a pénzügyi közvetítő rendszer fejlettsége, ill. fejletlensége, sebezhetősége.
Hogy lehet irracionális úgy általában a fogyasztói mánia? Én akarok valamit, ami nekem jó, ez talán a legalapvetőbb kódolt programunk, az önfenntartás... Az hogy erre csak idővel épülhetnek bonyolultabb, altruista vagy "közösségi játékokon" épülő társadalmi cselekvések, még később intézmények egy társadalomtudósnak nem lehet újdonság. De nem értem miért mondja, vizionálja az "újkapitalizmus" végét, mikor legfeljebb Európa nyugati térfelén szembesülnek a jóléti piacgazdaság vívmányainak tarthatatlanságával.
Többek között a várható átlagéletkor plussz 10-20 éve miatt, másrészt meg a globalizálódó világ komoly versenytársakat teremtett (így segítve?! ott - Kína, India - milliárdok kitörését szegénységből, éhezésből) a Marx korában még egyeduralkodó technológia fölénnyel bíró nyugat(-európa)i társadalmaknak.
És ha Sz.E. egy picit is komolyabban venné a gazdasági folyamatokat, gyártástechnológia fejlődését, akkor talán a szerkesztő sem írná le a XXI. Század elején, miszerint "racionalitás gazdasági monopóliumokat hozott létre,  amelyek azután irracionális erőként hatva megkérdőjelezik a szabadpiaci racionalitást..."
Rockefeller idején még akár igaznak és cselekvésre ösztönzőnek hatott a vád (cselekedtek is, megszületett a "Hét Nővér"), de mai világunkban, mikor egyrészt többé-kevésbé működő trösztellenes törvények kényszerítik cégeket saját versenytársuk megteremtésére (lásd AT&T feldarabolása, Microsoft perek), másrészt meg a gazdasági ciklusok maguk kényszerítik rá a gazdasági racionalitást a globalizálódó tőkére (az acéliparban ha nagyobb vagy, akkor rugalmasabba tudsz reagálni, túlélni), továbbá a kutatási kiadások azok, amelyek az iparági konszolidációt sürgetik itt is, ott is. Nem beszélve a profitról, ami valóban a legfőbb mozgató rugó, mint a gyorsabb láb, erősebb karom az állatvilágban, de ahol létezik racionális "intézményi" válasz. (bár a korrupció - amely maga is racionális - gátja lehet ezen intézmények működésének...) Nem hiába, az ember játszik, nem is keveset, sokat inkább, így kialakulhattak azok az intézményi keretek, amelyek a kevésbé kézzelfogható, hosszú távú társadalmi előny érdekében korlátozza, behatárolja a versenyt korlátozó erőket.
 
Mielőtt bárki is temetné a kapitalizmust, visszasírná a gondoskodó államot, társadalmi békét, szolidaritást, meg KELL értenie a folyamatokat, hogy "nincs visszaút".
Írjon Sz.E. arról, hogy mit jelent Magyarországnak az elmúlt 16 év, mit jelent a következő.
Írjon arról, hogy milyen következményeit látja annak, hogy a kétkezi munka már nem munka Nyugat-Európában, hogy lehet-e (meddig lehet, mik, hol vannak, lesznek a gátak) feljebb és feljebb kúszni a "Supply Chain"-en, állhat-e egy társadalom csupa mérnökből, marketingszakemberből, gyártani úgyis Kína fog.
Beszéljen arról, hogy ott, ahol fillérekért gyártanak, ott mekkora az egyenlőtlenség, mit jelent ez a világnak, a kapitalista társadalmi rendnek, hogy pl. Kínában nagyobb a társadalmi egyenlőtlenség, mint az USA-ban. Ráadásul ott olyan, hogy környezetvédelem, szociális háló nem létezik. És mégis százmilliók emelkedtek ki a nélkülözésből az elmúlt közel harminc év alatt.
Megítélhető ilyen távolságból, hogy ez most "JÓ", vagy sem?
Írjon arról Sz.E., hogy vajon Magyarország képes-e, hogyan képes felzárkózni. Rendelkezik-e azzal a tudással, hogy vállalatai kilépjenek a világpiacra. Rendelkezik-e azzal a TŐKÉVEL (fizikai, szellemei, kapcsolati), amely nélkülözhetetlen a sikerhez. Írjon arról, hogy kik birtokolják javaink, kik termelik GDP-nk, lépjen túl a GDP-n, mutassa meg, hogy már most (még mindig?) kizsákmányolnak bennünket, bizonyítsa fizetési mérleg adatokkal.
Mutasson utat, bizonyítsa be, hogy nem fogyasztanunk kell, hanem megtakarítani, hogy mi is (a mi nyugdíjasaink, alapjaik is) "burzsuá tőkéssé" válva jövedelmet termeljünk, jövedelemhez jussunk megtakarításainkkal. Mutassa meg, hogy szolidaritásról még jó ideig csak zárójelben beszélhetünk, mutassa meg, hogy ez mivel, milyen társadalmi (esetleg visszafordíthatatlan – mint például az oktatásban) folyamatokkal, áldozatokkal jár.
Írjon arról, hogy gyakorlatilag nem született olyan technológiai (sejtbiológiát leszámítva) újítás az elmúlt években (nem a sokmagos processzorokra gondolva), amely újabb és újabb kielégítendő igényeket generált volna, így lassan eljutunk megint oda, hogy a kiépült kapacitások (legyen az gépjármű, sportmez, acélbuga, rézbánya, színes TV) bőségesen elégséges a világ fogyasztásának, -hoz, így hiába a szabad kereskedelem, globalizáció (mely maga is a szabad kereskedelem haszonélvezője, zászlóvivője), előbb-utóbb, megint büntetővámok, kereskedelmi háborúk réme fenyeget.
Írjon arról, hogy hiába óriási Afrika, gyakorlatilag eltűnt a térképről, meg a hírekből. Már meg sem rázkódunk, ha Darfurról hallunk, az ott megölt ezrekről, az AIDS pusztításáról…  
 
De ne jöjjön évszázados fogalmakkal, képzavarokkal, kémcsőbe való elméletekkel.
Elég volt! Nem lehet, hogy a magyar értelmiség csak erre képes.
El kell fogadni (igaz előtte megérteni!) a kiinduló helyzetet, és meg kell találni, próbálni ahhoz igazítani elméleteink. Igaz ehhez alázat, meg egy kissé bátrabb, bonyolultabb, az egyszerű analógiákat óvatosan használó gondolkodás szükséges.
Mikor a kapitalista rendről, a globalizációról ír, merjen szembenézni a számokkal, próbálja mérlegre tenni az ázsiai és afrikai (vicces már a közép-afrikai törzsek is arra panaszkodnak, hogy Kínából érkezik a hagyományos - a turisták kedvencének számító - törzsi mintás takaró…) milliók életét, sorsát.
Próbálja beilleszteni Magyarországot a képbe. Hova és miért tartozunk.
Honnan indulva, hova (kellene el)jutnunk...
 
Mert nincs visszaút, számomra a Népszabadsághoz ezen az úton nincs!
Hogy miért ez a cikk, fejezetrészlet késztet írásra? Írhattam volna majd minden Aczél cikk után (a tegnapi chilei után kapott is a buksijára), nem hiszem, hogy ez az újság (mely igen jó sportrovattal bír), és vele a baloldali értelmiség jelentős része nem képes többre.
Hol vannak a víziók, vállalható, kommunikálható eszmék?
Az ilyen cikkek, könyvek nem segítenek. Nem segítenek a reformoknak, nem segítenek megértetni az emberekkel, hogy mi a baj az életünkkel, és hogy merre, és miért tovább.
Mert tovább az biztos!
És nem a sárga köves úton, hanem felzárkózni az "újkapitalista" kizsákmányolók közé.
Akár még további afrikai szegénymilliók árán is...
Tisztelettel,
Bittó Zoltán
Naplózva
szerki
Administrator
Full Member
*****
Hozzászólások: 2 217


« Válasz #17 Dátum: 2006. December. 14, 13:03:43 »

emailben érkeztek:

Tisztelt Hölgyem!
Olvastam a szerdai népszabadságban (Tanács István: Soha nem elég): "Szalai Erzsébet a létezett szocializmust és a mostani globális kapitalizmust a társadalomszerveződés két szélsőségének tekinti: az egyikben a kikényszerített szolidarítás elsorvasztja a hatékonyságot, a másikban a tőke logikája, a profitmaximalizálásra való törekvés szorítja háttérbe a szolidaritást."
Nyilván azt már tudjuk, hogy nem volt jó az un. szocializmus (létezett egyáltalán vagy csak mi véljük, hogy létezett?), de sokaknak a globális kapitalizmus sem tetszik. Akkor mi tetszik nekik egyáltalán? A globalizáció viszont ettől függetlenül megállíthatatlannak tűnik, olyan büszkén újságolja mindenki, hogy idén hány milliárd dollárral több tőkét fektettek nála. Van egyáltalán más választásunk ezzel szemben? Tényleg olyan rosszak azok a kapitalisták? Pl. Bill Gates az egész életében megtudná enni azt a 50-60 milliárd dollárt nappi három étkezéssel, közben több tízezer embernek ad munkát? Hát jó –e az ( a szocializmus), amit nem vagyunk képesek megcsinálni, csak szeretnénk ( pl nincs pénzem támogatni a szegényeket mert én is szegény vagyok, pedig olyan jó szívű vagyok) vagy el kell fogadni azt ( a globalizációt), ami van, amivel szemben nincs jobb ötletem?
Köszönöm
Trinh Quang Thang

---------------

Kedves Szalai Erzsébet!
Egy sor komoly tanulmány valamint egyéb OECD-indikátorok bizonyítják, hogy olyan országokban, ahol fejlett demokrácia uralkodik ott a kapitalizmus is prosperál. Fogalmak mint kapitalizmus, demokrácia és jólét édestestvérek. Az egyik legjobb példa erre Írország. Az állam feladata, olyan keretfeltételek megteremtése, ahol a kapitalizmus (versenypiac) kialakulhat, hogy az embereket jóléthez juttassa. A pénz oda folyik, ahova érdemes befektetni. (Ahol a befektetés megtérül!) ha nem térülne meg a befektetés, akkor senki sem beruházna. Nem keletkeznének munkahelyek, jövedelem, fogyasztás stb. Magyarországon alapvetö szemléleti és politikai probléma van. Nem gondolja, hgy inkább ezt kellene tematizálni?
Tisztelettel:
László Caprez, CIIA
Assistant Vice President
Naplózva
szalaierzsebet
Newbie
*
Hozzászólások: 31


« Válasz #18 Dátum: 2006. December. 14, 14:01:28 »

Szeretettel köszöntöm a fórum minden résztvevőjét és olvasóját! Várom kérdéseiket!
Naplózva
Voros Adrian
Newbie
*
Hozzászólások: 1


« Válasz #19 Dátum: 2006. December. 14, 14:09:30 »

Kedves Szalai Erzsebet
Mit gondol a regionalizmusrol, mint a globalizacio lehetseges ellensulyarol?
Letrejohet-e a racionalis alapon szervezett es gazdasagilag majdnem onfentarto szolidaris regionalizmus?
Bocsanat az ekezetek miatt, Irorszagbol irok
Naplózva
mmzs
Newbie
*
Hozzászólások: 1


« Válasz #20 Dátum: 2006. December. 14, 14:19:08 »

Kézcsókom, Erzsébet Mosolyog
Engem az érdekel, hogyan látja: lehet-e ellensúly a fokozott - akár kényszeres - szakszervezeti jelenlét, illetve lehet-e ellensúly a civil társadalom, ezen belül a civil (nem a hagyomásnyos értelemben vett politikai eszméken alapuló) párt(ok) jelenléte...
Naplózva
szalaierzsebet
Newbie
*
Hozzászólások: 31


« Válasz #21 Dátum: 2006. December. 14, 14:20:26 »

Kedves Geogeo,

Sok összetevőből álló kérdéseire nem fogok tudni teljes választ adni. Így a fórum elején három kérdést emeltem ki, vázolva ezzel is értékrendszeremet, ugyanis nem hiszek az értékmentes tudományban. Ez egy saját magam számára definiált baloldaliság. A baloldaliság lényege e szerint nem egy ideológia, hanem egy sajátos attitűd: a baloldali ember erősek és gyengék harcában ösztönösen is a gyengék oldalára áll. Ebben az értelemben egy mélyen hívő egyén is baloldalinak tekinthető, ha életvitelében ezt a normát követi. Vagy: hiába ortodox marxista például valaki, ha autoriter magatartást mutat, ha tekintélytisztelő, akkor valójában nem tekinthető igazi baloldalinak.
Más: egyetértek önnel a kultúrák közeledésének fontosságával, ami magában foglalja a nemzetköziesülést. Ezért nem vagyok antiglobalista, hanem globalizációkritikus. Utóbbiak a valóban elkerülhetetlen és alapvetően pozitív nemzetköziesülésnek új kereteket, kereteket akarnak adni.
A nemzeti szintű válaszkísérletről: egyetértek Önnel, különösen egy olyan félperifériás ország számára, mint Magyarország, ennek lehetőségei rendkívül korlátozottak. Többek között erről szól a nemrég Brüsszel által kikényszerített megszorító csomag,üdv, SZE
Naplózva
Horváth György
Newbie
*
Hozzászólások: 14


« Válasz #22 Dátum: 2006. December. 14, 14:28:08 »

Igazság szerint a baloldali értékrend most abból a szempontból érdekes, hogy a tőkét feltétlenül "ellenségként" kell-e kezelni. A nagy gazdasági válságra adott válaszhoz, a nemzeti keretekben létező szociális piacgazdasághoz kellettek az ellensúlyok - de ugyanakkor a tőke "belátása", felfogott önnön érdeke is.
Naplózva
pukkandur
Newbie
*
Hozzászólások: 1


« Válasz #23 Dátum: 2006. December. 14, 14:34:22 »

Tisztelt Szalai Erzsebet!

Bar konyvet nem olvastam, de sok helyutt megjelent cikkeit igen. Masok is,pl. Tamas Gaspar Miklos irnak a globalizaciorol,s annak "szornyusegeirol". De senki nem irja, hogy vegulis -  Sto gyelaty?
Hogyan lehetne szabalyozni, regulazni a toket? Nemzeti szinten ugye nem megy. Kilora megvesznek olyan orszagokat, mint Mo. A nemzetkozi szervezeteket meg ki fogja penzelni?

Udvozlettel

szigetelek
Naplózva
petró károly
Newbie
*
Hozzászólások: 446


« Válasz #24 Dátum: 2006. December. 14, 14:38:54 »

Tisztelt Szalai Erzsébet,
nem vagyok híve a radikális baloldali demagógiának, amely azonnali politikai változásokat, akár erőszakkal is keresztülvitt rendszerváltást követel anélkül, hogy megmondaná, mi legyen a jelenlegi piacgazdasági-magántulajdonos rendszer helyett.
Egyetértek viszont azzal, hogy  a rendszer fenntarthatalan, történelmi léptékkel mérve nagyon gyorsan át kell alakítani.
Nagyon tisztelem éppen ezért az ön álláspontját, amely - ha jól értem önt - szerves folyamatok feltárásában és tudatos erősítésében, a változást hordozó szociológiaialag meghatározható csoportok tudatosságának növelésében, , a globális civil alternatíva szívós kikísérletezésében látja a kiutat.
Engedjen meg két kritikai megjegyzést:
- úgy emlékszem, néhány hete, a 2006 őszi szélsőjobboldali zavargások kapcsán ön meglehetősen kínos magyarázkodára kényszerült, mert nem sikerült időben visszavonatnia a nyilvánvalóan elfogadhatatlan irányba csúszó tüntetéseket és tüntetőket támogató nyilatkozatot. Jól emlékszem? Ha igen - és ha nem, akkor is - arra kérem, a változások érdekében vigyázzon személyes politikai hitelére, továbbra is tartsa távol magát az antiglob köntösben szívesen megjelenő szélsőjobboldaliaktól.

- Egy interjúban a most küszöbön álló megszorításokat és rendszerátalakító reformokat egyetlen tollvonással áthúzta, mert úgy ítélte meg, hogy mindez nem más, mint  a munkaerő újratermelési költségeinek megfizettetése magával a rosszul fizetett munkaerővel. Ezzel a nyilatkozattal azt a látszatot keltette, hogy semmilyen lépésre nincs szükség a jóléti rendszerek fnanszírozhatósága érdekében. Valóban így gondolja?
Ha nincs rövid távú, azonnal kiharolható és bevezthető alternatíva a globkrit mozgalom kezében, akkor rövid távon is képessé kell válniuk a reális elemzésre. Egyes ügyek mellett ésszerű szakmai elemzés alapján kiállhatnak, másokat így hitelesebben opponálhatnak.

üdvözlöm
Petró Károly
Naplózva
szalaierzsebet
Newbie
*
Hozzászólások: 31


« Válasz #25 Dátum: 2006. December. 14, 14:43:40 »

Kedves Bittó Zoltán,

Érdekfeszítő hozzászólására tömören a következőket válaszolnám: a liberálisok, neoliberálisok közös gondolati korlátja, hogy a tőke és a piac mozgásformáit természeti törvényekként tételezik. Ezért hajtogatják állandóan, hogy "nincs más", vagy "nincs visszaút". A szocialisták - részben valóban Marx nyomán, akit csak a hazai provincia akar kitagadni a szellemi életből, ellenben nyugaton minden valamirevaló egyetem Marx tanszéket tart fenn, egy társadalomtudományi kurzust a marxizmusból való vizsga nélkül nem lehet elvégezni - erről másként vélekednek. Magam úgy látom, hogy a mára ellensúly nélkül maradt globális tőke elkezdte felfalni önnön létfeltételeit, a humán és ökológiai erőforrásokat, ezzel összefüggésben erősödő túltermelési válságot, de ami ennél is rosszabb, már a kizsákmányolás tárgyának sem tekintett "felesleges" emberek tömegét hozza létre. Magam, aki a 80-as években még piachívő reformközgazdász voltam, ma már úgy látom, hogy ez a világ elviselhetetlen és tarhatatlan.Nem hiszek ugyan a marxi szükségletek szerinti elosztásban, de egyolyan új termelési-társadalmi modellt képzelek el, mely a javakat a mainál jóval egalitáriánusabban osztja el, és mindenkinek ad munkát. És nem pusztítja a környezetet.
Egyébként sajnálom, hogy cenzorért kiállt nézeteimmel kapcsolatban, ez igazán nem méltó egy liberálishoz...Üdv, SZE
Naplózva
szalaierzsebet
Newbie
*
Hozzászólások: 31


« Válasz #26 Dátum: 2006. December. 14, 14:53:09 »

Kedves László Caprez,

A mai kapitalizmus valóban egy új szakasz a kapitalizmus történetében. Ennek egyik jeleként egyre több országban - Magyarországon az utóbbi években mindenképpen - viszonylag magas GDP növekedési ütem, beruházások és export mellett is stagnál a foglalkoztatottság és növekszik a munkanélküliség. Mert a túltermelési válságra és a profitráta sülyedő tendenciájára a tőke élőmunka-kiváltó beruházásokkal reagál, ami egyrészt munkaerőelbocsátási hullámokkal jár - másrészt csak tovább mélyíti a kiinduló problémát.Üdv, SZE
Naplózva
szalaierzsebet
Newbie
*
Hozzászólások: 31


« Válasz #27 Dátum: 2006. December. 14, 15:01:42 »

Még valamit László Capreznek: Nem állja ki a valóság próbáját az a tétel, hogy ahol "piacgazdaság" van, ott automatikusan demokrácia is. Elég csak Kínára gondolnunk, ahol élő rabokból operálnak ki ujrabeültetésre szánt szerveket. És az egyre inkább piaci gazdaságuk "dübörög"... Üdv, SZE.
Naplózva
Bittó Zoltán
Newbie
*
Hozzászólások: 2


« Válasz #28 Dátum: 2006. December. 14, 15:30:00 »

Tisztelt Szalai Erzsébet!
Köszönöm megtisztelő válaszát, de hiányérzetem nem szűnt.
Marxnak (ha már csak ha arra visszagondolok, milyen jól festett aulánkban, és hány találkát beszéltem meg hozzá...) helye van. A történelemkönyvekben, és egyéb társadalomtudományi munkák bevezetőjében, a múltat taglaló fejezeteiben.
De az elmúlt 20 évet magyarázni vele, segítségével már nem lehet. Még a fogalmaival sem!
A lényeget érintve, én nem matematikai tételekkel akarom a társadalmat leírni, megérteni (bár Asimovot szeretem), és nem hiszek a kizárólagosságban sem, de a valósággal szembe kell nézni. És ehhez kell bátorság. Nem elég, hogy folyton mindenki ismétli "ebből elég, tarthatatlan", mutasson más utat, más reális utat. Kövessük Chavez-t? Ő megtehette, hogy visszaállamosítja nyugati kézben lévő termelőeszközeit, igen ők többmillió hordó olajon ülnek, élnek, nekik könnyű. Vagy Putyin, pár jó év a nyersanyagpiacokon, és már nincs külső adósságuk. És mégis ők azok, ahol nincs (intézményi) korlátja a versenyt korlátozó, a gyengébb, esendőbb termelési eszközt, a munkát kizsákmányoló erőknek. Vagy legyünk Észak-Korea, esetleg Irán? Küldjünk éhhalálba milliókat, hogy majd az atomfegyverünkkel zsaroljuk a világot?
Lahet szidni a globalizációt, de elérhetetlen, utópisztikus ideákat pajzsra emelve csak perceket tölthetünk a levegőben, a viasz nem vigasz.
És nem cenzorért kiáltok, hanem csak nem értem, ha megvan a szellemi kapacitás a baloldalon, akkor miért nem lehet használható, reális alternatívát mutató, biztosító elméleteket "gyártani".
tisztelettel,
Bittó Zoltán
Naplózva
szalaierzsebet
Newbie
*
Hozzászólások: 31


« Válasz #29 Dátum: 2006. December. 14, 15:34:14 »

Kedves Petro,

Szeretném megnyugtani: neveltetésemnél fogva mindenféle szélsőjobboldaliságtól tökéletesen védett vagyok. Jól érzékelem magam is azt, amit említ: egyre gyakrabban ölt manapság "antiglob" köntöst eme szélsőjobboldal. Többek között ezért is hangsúlyozom mindíg: nem antiglobalista - tehát  nemzeti elzárkózást hirdető - hanem globálkritikus vagyok.
Ha a könyvemet elolvassa - amit őszintén remélek - látni fogja, hogy mindenféle, a hatalom antidemokratikus, erőszakos megragadásán alapuló társadalmi változást, változtatást elutasítok. Azokat a jelenlegi kapitalizmus méhében szervesen megszülető folyamatokat keresem, amelyekre építkezve egy alapjaiban már társadalom felé haladhatunk. Ilyen többek között a "tudásárú" előtérbekerülése, melyet jellegénél fogva sokkal kevébé "érdemes" birtokolni, mint a hagyományos árúkat, hiszen a tudás átadás közben nem kopik, hanem éppenhogy gyarapszik. Vagy ilyen a testre szabott tömegtermelés térhódítása, vagy az új munkavállalási formák elterjedése, mely eredményezheti a dolgozók nagyobb kiszolgáltatottságát - de a kreatívan felhasználható szabadidő megnövekedését is. Mindíg   hangsúlyozom: a pozitív irányú változások lehetősége éppen úgy "benne van" a jelenlegi rendszerben, mint egy katasztrófaforgatókönyv megvalósulása. Az a kérdés, hogy melyikra lesz effektív társadalmi nyomás. Ezért tulajdonítok kiemelt jelentőséget a globálkritikai mozgalmaknak - melyek nyugaton tökéletesen zártak mindenféle szélsőjobboldal felé.
Ami a magyar helyzet rövidtávú kezelését jelenti: az elmúlt hónapokban többször leszögeztem, hogy bár  a kialakult válság egy globális válság lokális megjelenése, kezeléséhez azonnal hozzá kell kezdeni. Ezért javasoltuk Galló Béla barátommal többek között a progresszíven arányos közteherviselést - az elkerülhetetlen megszorítások ilyen struktúrájú elosztását - valamint azt, hogy a térség országai közösen lépjenek fel a globális tőke diktátumai ellen.Üdv, SZE
Naplózva
Oldalak: 1 [2] 3 4 5
  Nyomtatás  
 
Ugrás:  

Powered by SMF 1.1.7 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország