NOL Fórum
2017. Október. 22, 09:15:44 *
Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.

Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát
Hírek: Új IP cím
 
   Főoldal   Súgó Keresés Bejelentkezés Regisztráció  
Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 ... 10
  Nyomtatás  
Szerző Téma: Economic Horror  (Megtekintve 19411 alkalommal)
vitezlaszlo
Hero Member
*****
Hozzászólások: 16 515


Vitezlaszlo


« Dátum: 2009. Augusztus. 24, 18:36:51 »

Ez itt egy topic az Economic Horror cimu konyvrol. Meg nem olvastam vegig, oszinten szolva eleg lassan haladok vele. De mar kezdem latni a fobb vonalakat.

Sajnos angolban szamomra nagyon nehezen elvezheto a konyv, rengeteg a ritkan hasznalt jelzo benne es idonkent meg a szotart is elo kell kapnom hogy mi a szoszt jelent ez vagy az. Ilyesmi nem fordult elo legalabb 10 eve, ugyhogy mar ezert megeri elolvasni. De a stilus meg igy is nagyon nehezkes.

Lehet hogy a fordito a hibas. Arra emlekeztet hogy Kishont Ferenc humoreszkjein magyarul doltem a rohogestol, angolul ugyanazok neha-neha egy kis mosolyt csaltak az arcomra de semmi fenomenalis. Vagyis a forditon rengeteg mulik. Ez a fordito nagyon cikornyas nyelvet hasznalt.

Meglepett a konyv, nem ilyet vartam. En kozgadasagi konyvre gondoltam, tele adatokkal meg elemzessel. Ez inkabb filozofiai mu, az egesz konyvben szinte egyaltalan nem latni szamot vagy hagyomanyos kozgazdasagi elemzest. Ellenben tele van jelzokkel, sokszor eleg kemeny jelzovel. Erezhetoen indualttal de legalabbis erzelemmel irtak, ezert is van tele szamomra ismeretlen szavakkal.

De erdekes a mondanivaloja es elgondolkodtato. Eddig a kovetkezo alaptezist szurtem le: a munkanelkuliseg nem a munkanelkuliek hanem a munkaadok (kapitlaizmus, multik, stb) hibaja, a tarsadalom megis a munkanelkulieken veri el a port - keves es csokkeno tamogatast kapnak, kinezik oket a tarsadalombol, megbelyegzik oket es a sajat onbecsulesuket porig romboljak. Kozben a tarsadalom ugy tesz mintha a munkanelkuliseg egy ideiglenes uzemzavar lenne, es a teljes foglalkoztatottsag elsosorban azon mulna hogy a munkanelkuliek akarnak dolgozni vagy sem.

Erdekes es tobbnyire igaz gondolatok, de az eddigiek alapjan ugy tunik az iro furcsa iranyba tart - nincs szukseg ra hogy mindenki dolgozzon, es a megelhetes alanyi jog es nem kell a munkahoz kotodjon. Itt egy kicsit akadozik a szokvany gondolkodashoz szokott agyam. En ha korulnezek annyi bajt, gondot es valos problemat latok hogy nekem nem tunik a munka feleslegesnek. Talan nem mindet a hagyomanyos ertelemben vett allassal lehet vagy kell megoldani, de teendo rengeteg van.

Az embert en entropia-elleni harcosnak tartom, ha nem dolgozik az entropia gyoz es szethullanak a dolgok. Csak a munkaval tudjuk az entropiat visszaszoritani. Van egy erdekes filmsorozet a TV-ben: Az Ember Utan. Arrol szol hogy ha az osszes ember egyik pillanatrol a masikra eltunne a Foldrol (mindegy miert), a termeszet es az elovilag hogyan alakitana at az emberalkotta dolgokat. A lenyeg az hogy mar nehany het alatt is nagy valtozasok lennenek, nem beszelve evekrol. Szoval nagyon sok munka a civilizaciot fenntartani es mukodtetni, hat meg javitani rajta. Munkara szukseg van.

Raadasul ott van a vilag az orszaghatarokon tul. Amennyi gond van a vilag kevesbe szerencses felen, igazan nehez lenne azt allitani hogy nincs szukseg munkara. Azt hiszem bizonyos mertekig a szerzo leszukiti a problemat az iparra meg az alapszolgaltatasokra es egy orszagra. De meg akkor se tudom bevenni hogy nincs szukseg munkara. Munkara mindig szukseg van, tennivalo mindig van, mas kerdes hogy fizetnek-e erte es mennyit.

A masik dolog hogy az embernek maganak szuksege van ra hogy valamit alkosson. En az embert elsosorban nem fogyasztonak hanem alkotonak kepzelem, akinek szuksege van ra hogy hasznosnak erezze magat, ugy erezze hogy alkot valamit, van ertelme az eletenek. Ehhez munka szukseges.

Ha valakinek nincs munkaja az nemcsak azert erzi szarul magat mert a tarsadalom kikozositi es lenezi, es keves a penze, hanem azert mert nem erzi magat hasznosnak. En ismerek nehany embert akik nem dolgoznak a szo hagyomanyos ertelmeben - nincs allasuk es fizetesuk - de a legtobb csinal valamit. Meg a kisgyerekes csaladanyak (szinten munka, de meg milyen) is 1-2 ev utan elkezdenek valami onkentes munkat - szinhaz, iskola, korhaz, stb - mert szukseguk van ra hogy hasznosnak erezzek magukat, meghozza a csaladon kivul is.

A munka definicioja szerintem valtozhat, es a dijazasa is, de a munkat nem szabad leirni es eltemetni. De egyelore nem akarok iteletet mondani a konyvrol mert nem olvastam vegig. Kivancsi vagyok a szerzo miket javasol.
Naplózva
LasPersch
Hero Member
*****
Hozzászólások: 7 580



« Válasz #1 Dátum: 2009. Augusztus. 24, 19:12:06 »

Eddig a kovetkezo alaptezist szurtem le: a munkanelkuliseg nem a munkanelkuliek hanem a munkaadok (kapitlaizmus, multik, stb) hibaja,

Ezt mar a marxista-leninsta egyetemen is tanultam  Vigyorog
Az vilagos, hogy a kapitalizmusban a munkanelkuliek retege egy szukseges rossz. Akarmilyen munka-fluktuacional ezt a reteget hasznaljak fel, csokkentik vagy novelik a mennyiseget. Teljesen nem is akarjak megszuntetni, mert az ar inflaciohoz vezethet. Igy meg mindig kevesebbe kerul 5-8% munkanelkulit fenntartani, ment egy ugyanolyan aranyu gazdasagi inflacio. Ami persze lancreakciohoz is vezethet, mint ellenorizhetetlen jelenseg.
Naplózva

A demokrácia szörnyű rendszer, csak épp nem találtak föl még jobbat.
Horzsoli
Hero Member
*****
Hozzászólások: 18 095


Herr Teufel


« Válasz #2 Dátum: 2009. Augusztus. 24, 19:14:09 »

Megvan valahol a neten? A könyvesboltban nem találtam.
Naplózva

.. hátradőlni, csak istennek ér!
adorka
Vendég
« Válasz #3 Dátum: 2009. Augusztus. 24, 19:51:21 »

Megvan valahol a neten? A könyvesboltban nem találtam.

Mer' nem figyelsz!  Vigyorog Már idéztem Neked egy linket! Itt van egy másik (antikvárium):

http://www.hunbook.hu/index.php?op=item&id=136260
Naplózva
adorka
Vendég
« Válasz #4 Dátum: 2009. Augusztus. 24, 20:02:37 »

Egy kis olvasnivaló a könyvről:

"A szakértelem és a szakértõ õsrégi fogalmak, sokféle történeti alakváltozáson mentek át. Az ókori Egyiptom múmiákat bebalzsamozó papjaitól a kínai Konfuciusig, a görög Szolóntól Arisztotelészig, a római Senecatól a mai kor valutaalapi szakértõiig a társadalmi-termelési munkamegosztás differenciálódása odáig finomodott, hogy a szakértõ és a szakértelem a profittermelés és az államhatalom mûködtetésének elválaszthatatlan alkotóeleme lett. Mai alakjában a szakértõ a modern, 19. századi értelmiségi "osztály" leszármazottja. Nyugat-Európában már akkoriban a szakértelmiségi alkotta a szellemi foglalkozásúk nagy többségét, míg Oroszországban az értelmiség (intelligent, intelligencija) még a cárizmussal szembeni ellenzéki tevékenységgel volt elfoglalva, sõt, az 1905-ös forradalom vereségéig az értelmiség jelentõs része forradalmárnak tekintette magát. A XX. században, pontosabban az I. világháború óta a szakértõ értelmiségi szerepe és felelõssége a társadalmi folyamatok irányításában megnõtt. Gondoljunk csak Einsteinre, Szaharov akadémikusra vagy éppenséggel Chomskyra, akik szembefordultak saját szakértelmük eredményével. De hát lehetséges-e a szakértelmedet saját ellenõrzésed alá vonni a mai világban? Talán lehetséges, de érdemes-e? Így vagy úgy errõl is szól Viviane Forrester könyve.
A szakértelem naiv vagy álnaiv misztifikálása a kelet-európai újpolgári rendszerekben szerves összefüggést mutat azzal a régi államszocialista tradícióval (amely maga is a régi polgári-dzsentri gyökerekhez megy vissza), amelyben a politikai megbízhatóság abszolutizálódott a szakértelem "burzsoá ravaszságaival" szemben. Mindkét beállítódás lényegét tekintve arról szól, hogy miképpen tudja a politika a szakértelmet a maga szolgálatába állítani. A szakértelem mai uralma a politika fölött természetesen látszólagos. Arról van szó, hogy a rendszer elrejti azokat a mechanizmusokat, melyeken keresztül az "illetékes" szakértõk a valóságos szakismereteket a társadalomtól elkülönült politikai hatalommá, hatalomfenntartó erõvé transzformálják. Egyebek mellett ez a felismerés vezette Lukács Györgyöt az értelmiség, az "irástudók felelõsségének" sokat idézett téziséig: a szakértelem nélkül sem a világháborúk, s benne Auschwitz, sem a rendszeres és tömeges éhínségek, tízmilliók permanens ínsége nem képzelhetõk el. Micsoda szakértelem kell például ahhoz, hogy a svájci banktõke a náciktól átvett aranyat (mely aranytömbök jórésze a gázzal megölt zsidók szájából kitépett aranyfogakból "szublimálódott") több mint 50 évvel a háború után is saját tõkefelhalmozási érdekeinek megfelelõen használja. A recenzálandó könyv viselhetné - Lukács Györgyöt parafrazálva - A szakértõk felelõssége címet is.
Viviane Forrester, a jeles francia írónõ Gazdasági horror címû könyve nem keltett Magyarországon komoly visszhangot. Érthetõ, hiszen a könyv fõszereplõje az ember, aki milliárdnyi magával a szakmai döntések áldozataként jelenik meg. A mû tartalma és mondanivalója szerint a jó ízlésû magyar liberális és/vagy nacionalista értelmiségi számára bizony botránykõ, mivel - feladva (Franciaországban!) a jó kapitalizmus illúzióját - a Rendszer egyetemes és megszüntethetetlen emberellenességét mutatja be.
Az írónõ sok-sok oldalon keresztül ábrázolja, hogy a világ mérhetetlen gazdagsága és mérhetetlen szegénysége között belsõ, eltéphetetlen kapcsolat létezik. Nem nagy csoda hát, ha a társadalomtudósok és a politikával hivatásszerûen foglalkozók döntõ többsége "genetikusan" irtózik az ilyen rendszerkritikai könyvektõl. (Mi van, ha szembesülünk a problémával? Megváltozik bármi?) Ugyanakkor nem is könnyû egy ilyen szemléletû könyvet a piacra dobni. Gondoljunk arra: ha egy szakértõ (szociológus, történész, halbiológus, akár egy esszéíró stb.) leleplezi a polgári demokrácia és a kapitalista gazdasági rendszer szociális következményeit, igen könnyen a hivatalos szakértõk körén kívül kerül, szinte észrevétlenül a hivatalos tudományosság és a szakértelem berkein túl találja magát. Ha pedig szembe is fordul a rendszerrel, akkor figyelemre sem méltatják, nemcsak a tudományosság keretein helyezik kívül, hanem intellektuális zárlat alá veszik, megbélyegzik.
Nem tudom, hogy V. Forrester milyen elbánásban részesül Franciaországban, Magyarországon a tapasztalatok igen egyértelmûek.
Viviane Forrester könyve túllépett minden illúzión. Éppen arra a kérdésre keresi a választ, miképpen éri el a Rendszer a lakosság "beleegyezését", hogy évente 50 millió ember éhen haljon, hogy nap mint nap Párizstól Delhiig, New Yorktól Budapestig, Mexikóig száz- és százezrek váljanak a rendszer szemében felesleges emberré, akinek sem munkaerejére, sem fogyasztói kapacitására senkinek sincsen többé szüksége. Sokan idõlegesen, még többen örökre "kiesnek" a Rendszer kegyeibõl. A könyv röviden arról szól, hogy a tõke számára felesleges embermilliókat hogyan lehet a legolcsóbban, szakszerûen periferizálni, csendes és gyors pusztulásra ítélni úgy, hogy közben ne sérüljenek a polgári demokrácia törvényei, hogy a rendszert igazoló szakértõ értelmiségiek jó lelkiismerettel élvezhessék mûködésük nyilvánvalóan megérdemelt gyümölcseit. Forrester a világ jelenkori neoliberális átrendezõdésére, illetve annak - szinte hihetetlen - szocio-kulturális következményeire utalva írja: "Sohasem képzeltük volna, hogy a munka igájából való szabadulás ilyen katasztrófát idéz elõ. És hogy olyan váratlanul következik be, mint valami titokban elõkészített csíny…1979 és 1994 között a munkanélküliek száma a G7 országaiban 13 millióról 24 millióra nõtt, vagyis 15 év alatt csaknem megduplázódott, ehhez jön még az a négy millió ember, aki már letett a munkakeresésrõl, és az a 15 millió, aki jobb híján részmunkaidõben dolgozik." Természetesen Kelet-Európában, ahol jelentõsebb tömegek, az alkotó erejük teljében lévõ generációk sohasem tapasztalták meg a munkanélküliség nyomorúságát, még sokkal súlyosabb helyzet alakult ki. Ráadásul ezekben az országokban a hatalmi elitek pártállástól függetlenül elkonspirálták a valutaalapi és világbanki "projektek", értsd, diktátumok puszta létezését is, hogy a lakosság fel se készülhessen semmiféle szervezett önvédelmi ellenállásra.
Forrester feltárja, hogy miképpen ellenõrzik a nemzetközi pénzszervezetek a multikkal karöltve olykor a leglényegtelenebb sajtóterméket és alapítványt is, a munkanélküliek szociális ellehetetlenítését éppen úgy, mint a magyarországi egészségügyi és oktatási rendszer szétzúzását. Régen azt mondták: akié a föld, azé a vallás. Forrester könyvének tükrében azt mondhatnánk: akié a pénz, azé a föld. A vallásra nincs is többé szükség. Ugyanis a pénz a vallás.

A V. Forrester mottójában idézett Pascal-gondolat, mely szerint a polgári törvényesség lényegéhez tartozik az a funkció, hogy "a nép ne érezze a bitorlás tényét", mára a kelet-európai régióban, így Magyarországon is igen aktuálisnak látszik. Forrester sem, mint oly sok millióan mi magunk sem tudunk mit kezdeni a ténnyel: a fennálló gazdasági és politikai rezsimek a demokratikus uralmi forma eszközeivel mindenütt elfogadtathatók ma is. A tradíció persze mély, hiszen az uralkodó osztályok és elitjeik - a legtöbb helyen - a világháborúkat is képesek voltak elfogadtatni, sõt, a lakosság többsége egy ideig még ünnepelte is önmaga elpusztítását (gondoljunk például 1914-re).
A helyi hatalmi elitek lakáj-szerepérõl ugyan sok mindent összeírtak már jobbról és balról, ám ez mit sem változtat azon az alternatíván, amelyet V. Forrester így vázolt: "à la carte választhatunk, hogy jobban szeretjük-e a munkanélküliséget a teljes szegénységnél, vagy a szegénységet szeretjük jobban a munkanélküliségnél. Micsoda dilemma! És aztán utólag nincs siránkozás: mi választottunk!" És a magyar szakértõk jó része is éppen ezt az alternatívát fogadtatja el nap mint nap százezrekkel és milliókkal - legfeljebb a terminológia más egy kicsit. Az elitek e lakáj-szerepe természetesen a hatalommal való erõs érdekösszefonódást tükrözi. (E jelenség döntõ oka, hogy a hatalmi elitek Kelet-Európában mindenütt, miközben egyre újabb és újabb áldozatok elviselését kérték a lakosságtól, õk maguk egyre tollasodtak, gazdagodtak, az új uralkodó csoportok egyenesen a szélsõséges luxusfogyasztás "bûnébe" estek.) Megérte a "lakájkodás".
A szakértõk nem vagy csak ritkán vetik fel azt a kérdést, hogy egy olyan történelmi katasztrófa-sorozat, mint a kelet-európai rendszerváltás, miért nem torkollt általános tömegfelkelésbe, forradalomba vagy legalábbis kiterjedt társadalmi ellenállásba. Hogyan tudták a hatalmi elitek mindmáig fenntartani a "hatalmi konszenzust", miközben például Magyarországon közhelyszámba megy a pusztulás fentebb megidézett ténysora. Ám alighanem Viviane Forrester-nek van igaza, amikor azt írja: "Az egész jelenségben a passzivitás a legváratlanabb momentum. A világméretû érdektelenség, a beletörõdés és apátia az oka, hogy akár a legrosszabb is bekövetkezhet. A legrosszabb, ami itt toporog az ajtónk elõtt." Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy a tömegapátia itt leírt jelenségének okairól a szerzõnõ sem tud sokkal többet, mint mi itt Budapesten.
Ha elgondolkodunk azon, hogy miért nem szeretik a "normális", a rendszerhû szakértõk az olyan szerzõket, mint Forrester , akkor a következõ juthat eszünkbe: ha más-más eszközökkel is, de mindketten leleplezik a hatalmon lévõk tetteinek valóságos konzekvenciáit, felelõsségét. Tetten érik a politikai és gazdasági hatalom döntései mögött meghúzódó szakértõi részvételt. Egyúttal felvetik azt a kérdést is, hogy egy-egy kiválóan elõkészített szakértõi koncepció meghiúsulása esetén hogyan hárítják át a felelõsséget a lakosság valamely csoportjára. Jeffrey Sachs ezen a téren alighanem utolérhetetlen, klasszikus példa. Ô volt az, emlékszünk rá, aki elõször keltett bûntudatot a nyugdíjasokban, mert azok - úgymond - ellenálltak a neoliberális peresztrojkának Oroszországban (és mindenütt Kelet-Európában, sõt azon kívül is). Forrester írja: "A kitaszítottakra kényszerített szégyenérzet a látszat szerint jogosan rájuk mért büntetés, a velük elszenvedtetett arrogáns és fesztelen erõszak, az õket körülvevõ emberek érzéketlensége és saját közömbösségük meg passzivitásuk, amit a szerencsétlenségek közepette tanúsítanak - mind-mind a teljes szétesést jelzik, hiszen a megkínzott tömegekre kínzóiknak ezen túl már nincs szükségük céljaik megvalósításához."
A szakértelem kritikája természetesen a morálisan megalapozott szakértelem védelmét jelenti."
Naplózva
Horzsoli
Hero Member
*****
Hozzászólások: 18 095


Herr Teufel


« Válasz #5 Dátum: 2009. Augusztus. 24, 20:09:02 »

Megvan valahol a neten? A könyvesboltban nem találtam.

Mer' nem figyelsz!  Vigyorog Már idéztem Neked egy linket! Itt van egy másik (antikvárium):

http://www.hunbook.hu/index.php?op=item&id=136260
Köszönöm. Figyeltem, de ott csak az első hat oldal jött be nekem és gondoltam, a könyv hosszabb.
Naplózva

.. hátradőlni, csak istennek ér!
vitezlaszlo
Hero Member
*****
Hozzászólások: 16 515


Vitezlaszlo


« Válasz #6 Dátum: 2009. Augusztus. 24, 22:26:21 »

Eddig a kovetkezo alaptezist szurtem le: a munkanelkuliseg nem a munkanelkuliek hanem a munkaadok (kapitlaizmus, multik, stb) hibaja,

Ezt mar a marxista-leninsta egyetemen is tanultam  Vigyorog
Az vilagos, hogy a kapitalizmusban a munkanelkuliek retege egy szukseges rossz. Akarmilyen munka-fluktuacional ezt a reteget hasznaljak fel, csokkentik vagy novelik a mennyiseget. Teljesen nem is akarjak megszuntetni, mert az ar inflaciohoz vezethet. Igy meg mindig kevesebbe kerul 5-8% munkanelkulit fenntartani, ment egy ugyanolyan aranyu gazdasagi inflacio. Ami persze lancreakciohoz is vezethet, mint ellenorizhetetlen jelenseg.

Az erdekes dolog az hogy nem feltetlenul vezet inflaciohoz. Nemreg olvastam a Nickel and dimed-ot, amit egy ujsagiro irt miutan nehany honapig probalt megelni alacsony fizetesu munkakbol. Az erdekes az hogy a kiserletet 1999-ben vegezte, amikor a munkanelkuliseg alacsony volt, 4% koruli, es mindenutt alkalmazottakat kerestek. (Technikailag nem is tudom lehet-e munkanelkulisegrol beszelni amikor szinte barki kaphat munkat napok alatt, mint azt az irono tette.)

Az erdekes az hogy noha nagyon sok hely keresett alkalmazottat, a fizetesek nem nottek jelentosen. Viszont nott a tobb munkahelyen, tobb allasban dolgozok szama.

Ez valahogy ugy volt hogy felmentek a lakberek. Ez meg a nagy ingatlan-bubi elott volt, de a lakberek gyorsabban nottek eveking mint a fizetesek. Igy nagyon sok szegenynek nehez lett a lakbert fizetni. Es a szegenyek ahelyett hogy sztrajkoltak volna magasabb berekert, inkabb tobb munkahelyen dolgoztak hogy ne lakoltassak ki oket. Ket muszak, hetvegek, stb. A konyv tanulsaga az volt hogy egy alacsony jovedelembol gyakorlatilag lehetetlen fenntartani egy lakast es mellette normalisan megelni. Igy viszont a berek lenn maradtak, illetve nagyon keveset mentek fel. A megnovekedett munkaeroigenyt megnovekedett munkaerokinalattal oldotta meg a rendszer, reszben bevandorlokbol, reszben tobb ledolgozott munkaorabol, nem pedig a berek emelesebol.
Naplózva
vitezlaszlo
Hero Member
*****
Hozzászólások: 16 515


Vitezlaszlo


« Válasz #7 Dátum: 2009. Augusztus. 24, 23:55:32 »

Forrester feltárja, hogy miképpen ellenõrzik a nemzetközi pénzszervezetek a multikkal karöltve olykor a leglényegtelenebb sajtóterméket és alapítványt is, a munkanélküliek szociális ellehetetlenítését éppen úgy, mint a magyarországi egészségügyi és oktatási rendszer szétzúzását. Régen azt mondták: akié a föld, azé a vallás. Forrester könyvének tükrében azt mondhatnánk: akié a pénz, azé a föld. A vallásra nincs is többé szükség. Ugyanis a pénz a vallás.

...

A szakértõk nem vagy csak ritkán vetik fel azt a kérdést, hogy egy olyan történelmi katasztrófa-sorozat, mint a kelet-európai rendszerváltás, miért nem torkollt általános tömegfelkelésbe, forradalomba vagy legalábbis kiterjedt társadalmi ellenállásba. Hogyan tudták a hatalmi elitek mindmáig fenntartani a "hatalmi konszenzust", miközben például Magyarországon közhelyszámba megy a pusztulás fentebb megidézett ténysora. Ám alighanem Viviane Forrester-nek van igaza, amikor azt írja: "Az egész jelenségben a passzivitás a legváratlanabb momentum. A világméretû érdektelenség, a beletörõdés és apátia az oka, hogy akár a legrosszabb is bekövetkezhet. A legrosszabb, ami itt toporog az ajtónk elõtt." Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy a tömegapátia itt leírt jelenségének okairól a szerzõnõ sem tud sokkal többet, mint mi itt Budapesten.

OK, akkor most bebizonyitom hogy valoban letezik egy osszeeskuves.

Szoval azert nincs lazadas mert felmerul a kerdes: es ha lazadunk akkor mi lesz?

Az egyik gond hogy nincs szeleskorben ismert vonzo alternativa. A szocializmus joggal vagy jogtalanul megbukott es egyelore nagyon kevesen sirjak vissza, reszben a mediakontroll miatt. Az egyetlen szeles korben ismert masik alternativa momentan a szelsojobb. Az Internettel es mas szabad kommunikacios csatornakkal az uj ideologiak konnyen kellene terjedjenek, es bizonyos ideak terjednek is. Megpedig a szelsojobb. Csakhogy a szelsojobb nem megbuktatna a hatalmi elitet hanem konzervalna, csak mas formaban. Ha nagyon paranoid akarok lenni akkor talan ezt is valahonnan igy iranyitjak.

A masik hogy a nagy tobbsegnek sok velt vagy valos veszteni valoja van. A legtobb ember nyakig el van adosodva es nincs eleg forrasa arra hogy az eletszinvonalat 1-2 honapnal tovabb fenntartsa jovedelem nelkul. Akinek van munkaja attol fel elveszti, es ezzel elveszti a lakasat/hazat (kilakoltatjak) mert hitel van rajta es nem tudja fizetni. Aki munkanelkuli az attol fel hogy elveszti a segelyt es ehezni fog. Vagyis felnek egy forradalomtol vagy radikalis valtozastol mert az a megelhetesuket, letbiztonsagukat veszelyezteti.

Ez kicsit mas volt amikor a szocializmus hullott szet - ott a "nemzeti" vagyonbol sokan tulajdonra tettek szert, karpotlaskent, vagy kedvezmenyesen megvasarolt lakassal/eszkozzel. Vagyis ott nott az emberek sajat eroforrasa. Azota a hitelekkel ezek az eroforrasok le lettek nullazva igy egy valtozas eseten ma az emberek nem sok mindenre szamithatnanak a tuleleshez.

Vagyis ha tovabb akarom vinni az osszeeskuves-elmeletet, nem eleg hogy az elit ellenorzi a mediat, de a hitelek szabadon engedesevel olyan adossagcsapdat teremtett ami az esetleges lazadast meg egy idore elodazza. Talan hosszu idore, ha a hitelcsapda fenntarthato.

Viszont van egy veszely: ha a hitel eleg nyomasztova valik akkor az emberek fellazadnak es torlik a hiteleiket. Noha egy bankepulet felgyujtasa mar nem eleg hozza hogy a hitelnek nyoma vesszen, egy rendszervaltas elsoporheti a penzugyi rendszert es lenullazhatja a hiteleket. Ehhez viszont nagy meretu rendszervaltasra lenne szukseg, es az hogy az uj rendszer meg tudjon allni a sajat laban.

Es itt jon be a globalizacio az osszeeskuves-elmeletbe: lehetseges hogy a globalizacio az amivel a rendszervaltast vagy annak a terjedeset meg lehet akadalyozni. Hiszen ha egy rendszervaltassal egy orszag ellehetetlenul - mondjuk egy blokad miatt - akkor a rendszer kevesbe valoszinu hogy valtozni fog. Amig ket nagy vilagrendszer volt, egy orszag rendszert valthatott es a masik oldalrol beszerezhette azt amire szuksege volt. Ma ez nem ilyan egyszeru - lasd Eszak-Korea. Egy blokad effektive ehezesre karhoztathatja az egesz orszagot.

Ezert lenne fontos az onellatas legalabbis alapcikkekbol (elelmiszer, energia, stb). Ugyanis ha az alapellatas nem fugg mas orszagoktol akkor egy kelloen ketsegbeesett orszag megis ki tudja magat szakitani a globalis rendszerbol. Csakhogy a globalizacio epp ezt probalja lehetetlenne tenni.

Szoval lehet epiteni az elmeletet szepen. Es ha ezt egy tudatos osszeeskuvesnek gondoljuk akkor felmerul hogy kik eskudtek ossze? Ha igy kozelited meg a dolgot magad is a szelsojobbon talalod magad - ellenseget keresel es el akarod pusztitani. Ekkor mar eleg kijelolni a bunbakot (pl. cigany, arab, zsido) es a valodi osszeeskuvok a hatalmukat totalitaranus szintre emelhetik. Es itt jon a terrorizmus mint gyuloletkeltesre alkalmas ok. Hasonlo ok a munkanelkuli tolvaj cigany. Tehat a rendszervaltas voltakeppen be van tervezve, csak elobb be kell biztositani hogy a megfelelo rendszerre valtson a vilag. Vagyis az elmult 20 evben egyszeruen annak a tanui vagyunk hogy egy nagytokes csoport totalis hatalomra tor, es most lepett a Terv az utolso szakaszaba. 2012-re minden megvaltozik es uj naptar kezdodik.

Na, milyen elmeletet rittyentettem?
« Utoljára szerkesztve: 2009. Augusztus. 25, 00:10:15 írta vitezlaszlo » Naplózva
plix01
Hero Member
*****
Hozzászólások: 6 775



« Válasz #8 Dátum: 2009. Augusztus. 25, 11:36:04 »

Na, milyen elmeletet rittyentettem?
Tudod-e, hogy félelmetes, amit írsz?
Naplózva

A Titanicot szakértők építették. Noé bárkáját egy laikus.
Habók
Hero Member
*****
Hozzászólások: 18 054


Miss Brutal


« Válasz #9 Dátum: 2009. Augusztus. 25, 12:11:17 »

Na, milyen elmeletet rittyentettem?
Tudod-e, hogy félelmetes, amit írsz?
De van benne rendszer...
Naplózva

„Sokat dolgozni rossz.
Rosszabb csak az, ha nincs mit.”
(Dévényi Tibor)
LasPersch
Hero Member
*****
Hozzászólások: 7 580



« Válasz #10 Dátum: 2009. Augusztus. 25, 16:26:52 »

Ez valahogy ugy volt hogy felmentek a lakberek. Ez meg a nagy ingatlan-bubi elott volt, de a lakberek gyorsabban nottek eveking mint a fizetesek. Igy nagyon sok szegenynek nehez lett a lakbert fizetni. Es a szegenyek ahelyett hogy sztrajkoltak volna magasabb berekert, inkabb tobb munkahelyen dolgoztak hogy ne lakoltassak ki oket. Ket muszak, hetvegek, stb.

Ez a lakber dolog egy pszichikai problema. A legtobb esetben a lakber sokkal magasabb mint egy hazreszlet. Persze nem a kommunizmusban. Az amerikai nagyvarosokban keves lakber van 2.000 US$ alatt, persze nem beszelunk akarmi lebujrol. Ha nem epp a cityben akarsz kacsalabon forgot vasarolni, videken mar 200.000-el vasarolhatsz egy eleg jo hazat, ami persze nem is kidobott penz, mint maga a lakber.
Dehat sokan a nagyvarosokhoz ragaszkodnak, esetleg fiatalok meg es nem gondolnak a jovore.
Naplózva

A demokrácia szörnyű rendszer, csak épp nem találtak föl még jobbat.
vitezlaszlo
Hero Member
*****
Hozzászólások: 16 515


Vitezlaszlo


« Válasz #11 Dátum: 2009. Augusztus. 25, 16:50:55 »

Na, milyen elmeletet rittyentettem?
Tudod-e, hogy félelmetes, amit írsz?
De van benne rendszer...

Az osszeeskuves-elmeletek azert veszelyesek mert szepen be lehet illeszteni egy csomo dolgot es osszeall egy iszonyu kep. Csak a poen kedveert meg az inka vilagvege-joslatot is beleszottem. Nem akartam messzire menni es beleszoni meg a genetikailag modositott novenyeket meg a sertes-infuenzat (nem lenne nehez de akkor mar iszonyu sotet lenne a kep).

Csakhogy kerdes: milyen csoport tudna egy vilagmeretu osszeeskuvest titokban levezetni? Es mik a celjaik ha sikerul? A bankarok? A nagytokesek? A szabadkomuvesek? A trilateristak? De hat annyifele csoportjuk van, es kozottuk is annyi az ellentet hogy nem valoszinu hogy csendben meg tudnanak egy ilyet szervezni. Es milyen jovot kepzelnek maguknak? Hogyan fogjak megtartani a hatalmat hosszu tavon az emberek milliardjai felett?

Nem, ez csak egy pelda azokra az elmeletekre amiket szoni lehet ha az ember nagyon elereszti a fantaziajat. A valosag az hogy ezek a folyamatok nem iranyitottak, legalabbis nem egy embercsoport altal. Ezek a tarsadalmi es gazdasagi folyamatok sok egyeni erdekbol osszetevodott, de azok folott allo trendek. Mint ahogy a pillango szarnycsapasa sem idez elo hurrikant, az egyeni es csoportos erdekek sem valtoztatjak meg nagy mertekben a jovot. Valamennyire befolyasoljak, de nem iranyitjak.

A vilagmeretu gazdasagi es tarsadalmi folyamatok nem tervezhetok es iranyithatok ilyen szinten. A vilag mai allasa egyszeruen "tortenelmileg igy alakult ki", nem pedig valaki gondosan kidolgozott tervet koveti.
Naplózva
vitezlaszlo
Hero Member
*****
Hozzászólások: 16 515


Vitezlaszlo


« Válasz #12 Dátum: 2009. Augusztus. 25, 17:54:57 »

Ez valahogy ugy volt hogy felmentek a lakberek. Ez meg a nagy ingatlan-bubi elott volt, de a lakberek gyorsabban nottek eveking mint a fizetesek. Igy nagyon sok szegenynek nehez lett a lakbert fizetni. Es a szegenyek ahelyett hogy sztrajkoltak volna magasabb berekert, inkabb tobb munkahelyen dolgoztak hogy ne lakoltassak ki oket. Ket muszak, hetvegek, stb.

Ez a lakber dolog egy pszichikai problema. A legtobb esetben a lakber sokkal magasabb mint egy hazreszlet. Persze nem a kommunizmusban. Az amerikai nagyvarosokban keves lakber van 2.000 US$ alatt, persze nem beszelunk akarmi lebujrol. Ha nem epp a cityben akarsz kacsalabon forgot vasarolni, videken mar 200.000-el vasarolhatsz egy eleg jo hazat, ami persze nem is kidobott penz, mint maga a lakber.
Dehat sokan a nagyvarosokhoz ragaszkodnak, esetleg fiatalok meg es nem gondolnak a jovore.
Egyaltalan nem pszichikai problema. A lakber lehet dragabb mint a torlesztoreszlet, de nem mindenki kap hitelt lakasra, foleg nem a szegenyek, tehat nem feltetlenul alternativa a tulajdon. Raadasul a tulajdonnal tobb rizikot es tobb munkat vesze a nyakadba.

A nagyvarosokba azert mennek az emberek mert ott van munka. A kisvarosokan/falvakban kevesbe talalsz munkat mint a nagyvarosokban. A trend epp az hogy kisvarosok eltunnek, tonkremennek mert bezar a kisvarost munakval ellato gyar. A szolgaltatasok nagyvarosokban koncentralodnak es a legtobb szakertelmet nem kivano munka ott van. Ha viszont nagyvarosba koltozol es minimalber kozeli osszeget keresel akkor a lakber oriasi teher.
Naplózva
Horzsoli
Hero Member
*****
Hozzászólások: 18 095


Herr Teufel


« Válasz #13 Dátum: 2009. Augusztus. 25, 18:28:04 »

A vilagmeretu gazdasagi es tarsadalmi folyamatok nem tervezhetok es iranyithatok ilyen szinten. A vilag mai allasa egyszeruen "tortenelmileg igy alakult ki", nem pedig valaki gondosan kidolgozott tervet koveti.
Szerintem pedig részben igen. Nem mindenre kiterjedően, de egyes területeken. Egyik ilyen terület az olajlobby, egy másik a GMO, egy harmadik a nemzetközi hitelezési rendszer, tőzsderendszer, de írhatnám a segélyeket ..... Nem feltétlenül felülről tervezetten, és egy kézben, de élni és élvehagyni alapon (mármint egymást) lenyúlják a fél világot befolyásolva politikát, sajtót, civil szervezeteket.
Naplózva

.. hátradőlni, csak istennek ér!
vitezlaszlo
Hero Member
*****
Hozzászólások: 16 515


Vitezlaszlo


« Válasz #14 Dátum: 2009. Augusztus. 25, 18:29:58 »

A vilagmeretu gazdasagi es tarsadalmi folyamatok nem tervezhetok es iranyithatok ilyen szinten. A vilag mai allasa egyszeruen "tortenelmileg igy alakult ki", nem pedig valaki gondosan kidolgozott tervet koveti.
Szerintem pedig részben igen. Nem mindenre kiterjedően, de egyes területeken. Egyik ilyen terület az olajlobby, egy másik a GMO, egy harmadik a nemzetközi hitelezési rendszer, tőzsderendszer, de írhatnám a segélyeket ..... Nem feltétlenül felülről tervezetten, és egy kézben, de élni és élvehagyni alapon (mármint egymást) lenyúlják a fél világot befolyásolva politikát, sajtót, civil szervezeteket.
Kik?
Naplózva
Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 ... 10
  Nyomtatás  
 
Ugrás:  

Powered by SMF 1.1.7 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország